Oldalak

2010. szeptember 19., vasárnap

NEMES NAGY ÁGNES: BORS NÉNI

Ma óriási nagy élményben volt részem...ugyanis 20-25 év elteltével, ma a gyermekeimmel nézhettem meg az egyik kedvenc mesejátékomat Bors nénit.

A Magyar Televízió klasszikusai közé tartozik ez a Nemes Nagy Ágnes műveiből készült, remek mesejáték, melynek címszerepét nem kisebb színésznő játssza, mint Dajka Margit. A zenés játékban nemcsak a kiváló színészek (Verebes István, Kútvölgyi Erzsébet, Dés László), de a gyerekek is részt vesznek. Bors nénivel és barátaival sok csodálatos dolog történik, a Nap és a Hold látogatása, a szétszóródott borsszemek összefúvása, utazás Talla-Gallába, de betekinthetünk Bors néni gyerekkorába is. A játék, az ének és a sok móka mellett megünneplik Bors néni 80. születésnapját is.

Az Egyetemi Színpadtól az országos hírnévig

Az egyetemi színpadi előadás ötletét Novák János baráti társaságban többször felvetette, megvalósításában azonban maga sem hitt. A közönséggel való interakción alapuló rendezői elgondolással aztán Horváth Péter rábeszélésére kopogtatott be Dajka Margithoz, Kútvölgyi Erzsébethez, Verebes Istvánhoz, végül Nemes Nagy Ágneshez. „Kis dobozokkal modelleztük a díszletet, úgy meséltem az elképzeléseimről" – emlékszik vissza Novák a költőnővel való találkozásra, aki kíváncsian hallgatott, amíg meg nem hallotta Dajka Margit nevét. Akkor, teljes szabadságot adva az alkotóknak, rábólintott az adaptációra.

Az egyetemi színpadi előadásból hamarosan televíziós felvétel készült a IV. stúdióban, ahol Nemes Nagy Ágnes és házvezetőnője, a mesealak ihletője, Bors Józsefné megilletődve vették át virágcsokraikat az első forgatási napon. A rádióban ezután hangfelvétel készült, ami hanglemezen is megjelent. A produkció országosan is ismertté és népszerűvé vált.

Kezdet. Vég. És megint kezdet

1992-ben, a Kolibri Színház alakulásakor Novák Jánosban fel sem merült, hogy bemutassa a darabot. Úgy gondolta, a Bors néni „lezárult". Később ugyanezzel próbálta hárítani a Nyíregyházi Színház akkori igazgatójának, Verebes Istvánnak a megkeresését, aki az előadás ottani megrendezésére kérte fel. Az igazgató azonban meggyőzte, a Bors nénit színpadon az azóta született gyerekek nem láthatták - a tv-felvétel pedig nem adhatja meg a nézőket is bevonó, közös játék élményét.
A nyíregyházi bemutató igazolta Verebes érvelését. Novák „el is irigyelte" az ötletet, és nem sokkal a Móricz Zsigmond Színház premierjét követően, 1994. december 22-én, Molnár Piroskával a főszerepben a Kolibriban is bemutatta a Bors nénit. „ A költészet, a mese, a humor és a közönséggel való interaktív játék egyformán hangsúlyos a darabban - azt hiszem, éppen ez az, ami miatt már a 250. előadásnál járhatunk. Azóta megrendeztem a Bors nénit Máté Eta, Máhr Ági, Pásztor Erzsi főszereplésével az ország több nagyvárosának színpadán, s az ott megtalált új ötletek azóta beépültek a Kolibri előadásába is" – mondja Novák. Az új versrészek, dramaturgiai változtatások mellett a szereplőgárda is folyamatosan alakult, alakul: a színház Dajka Margitról elnevezett színész-, bábszínész-képző stúdiójának a darabban közreműködő növendékei évente-kétévente cserélődnek. Az új szereplők lelkesedése tovább fokozza a játék erejét. „Az előadás az évek során úgy vált kultuszdarabbá, hogy közben megőrizte frissességét. Olyan, mintha valóban akkor és ott születne meg a Bors néni 80. születésnapjának megünnepléséről szóló játék" – summázza a rendező.

Novák arra a legbüszkébb, hogy a darabon már a sokadik generáció nő fel. Az anyukák, a nagymamák sokszor együtt éneklik a dalokat a színészekkel, a közönségszervezők pedig állítják, a gyerekek jó része is többször látja az előadást: hétköznapokon óvodai-, iskolai csoportokban, hétvégén pedig a családdal.
A teltházas matinékra hetekkel korábban elfogynak a jegyek. A Bors néni mára szinte összeforrt a Kolibri nevével – és amíg Molnár Piroska kedvvel játssza, nem is veszik le a műsorról.

Fekete cipő

Molnár Piroska pedig kedvvel játssza. „Rajtam nem múlik. És sajnálnám, ha valamilyen okból meg kellene válnom a szereptől." Megtiszteltetésként fogadta, hogy Dajka Margit után alakíthatja a végtelen kedvességéről ismert, mindig vidám mesealakot: „szerencsés vagyok, hogy személyesen is ismerhettem őt, és hogy együtt játszhattam vele Szegeden – azt hiszem, kedvelt is engem".
A Kossuth díjas művésznő ugyanolyan kihívásnak tartja Bors néni megformálását, mint a Nemzeti- vagy Budapesti Operettszínházi alakításait. Mint mondja, gyerekeknek játszani komoly felelősség, ők kritikusabbak a hiteltelen játékkal szemben, azonnal „véget ér a varázslat", ha felfedezik a szerep mögött a színészt, színésznőt. „A felnőttek megbocsájtóbbak a pontatlanságokkal szemben, hiszen tudják, mindenki hibázhat, s mert tisztában vannak azzal is, amit látnak, színjáték csupán. A kicsik viszont valóságként élik meg az előadást - kizökkennek, ha nem őszintén, teljes odaadással játszunk."
Molnár Piroska különleges élményként éli meg, hogy gyerekeknek szóló előadásban ilyen hosszú időn keresztül szerepel. Néha utánaszámol: mára mindannyian felnőttek azok az óvodások, kisiskolások, akik az elsők között köszöntötték Bors nénit a művésznő kedvenc sorai elhangzása után:

Hogyha láttok fekete cipőt
sétálni a levegőben,
napsütésben, holdsütésben,
mégis inkább holdsütésben,
Bors nénié az a fekete cipő.

Ahogy a kritika-montázsból is látszik, 30 év óta nem csillapodó lelkesedéssel írnak Bors néni színpadi megjelenéséről. Szemezgetünk

Nők Lapja 2004 - "...A megunhatatlan Bors néni: … Ki ne emlékezne a DAYKA MARGIT, KÚTVÖLGYI ERZSÉBET, VEREBES ISTVÁN által előadott Bors néni előadásra. A Kolibri Színházban új sorozat indult útjára az utóbbi évtized csemetéi már MOLNÁR PIROSKA megformálásában egy új Bors nénin nőnek fel…"

Budapesti Nap 2003 /haynal/„... Manapság valahogy nincs szakmai tekintélye a gyerekszínházi előadásoknak. Egy két kivételtől eltekintve a színészek, rendezők inkább parkolópályának, szellemi elfekvőnek tekintik a gyerekszínházat, mint kihívásnak. A Kolibri Színház számos előadásával bizonyította, hogy komolyan veszi a gyerekelőadásokat. Ilyen Nemes Nagy Ágnes felejthetetlen teremtményének, Bors néni 80. születésnapjának megünneplése is.... A képzelet keveredik a valósággal. Dal, játék, nagyon sok meglepetés éri a felnőtteket és gyerekeket egyaránt. A főszerepet, ezt a szeretetreméltó figurát MOLNÁR PIROSKA, a legendás kaposvári társulat tagja alakítja. A minőséget nemcsak ez garantálja. A rendező Novák János évek óta bizonyítja, hogy elkötelezettje a színvonalas gyerekelőadásoknak..."


Hol lakik Bors néni?

Ismeritek Bors nénit?
Fent lakik ő a padláson,
van szobája harminchárom,
zeg-
zeg-zug,
folyosó,
folyosó,kamra,
kanyarog erre, kanyarog arra,
végignézi, végigjárja,
innen lát ki a Dunára,
a Dunára, Ó-Budára,
és az Óperenciára,
körbe,
körbe,körbe,
körbe,körbe,a világra.
Ennél többet ki látott?
Harminchárom ablakon át
harminchárom világot.

Bors néni kertje

Fent,
Fent,fent,
fent,Fent,legfelül,
ott, ahol a varjú ül,
a hetedik emeleten –
azon is túl? Igen, igen,
fent,
fent,fent,
fent,fent,magasan,
Bors néninek kertje van.
Benne három mályvatő,
kivirít a háztető,
Bors nénié három mályva,
rózsaszínű, lila, sárga,
hogyha hullik tarka hó,
az a mályváról való.
Hogyha pedig
eső esik:
fent a mályvát
öntözgetik.

Futóbab

Láttatok-e futóbabot,
piros babot, fehér babot,
mit Bors néni felfuttatott?
Babot futtat karóra,
karján van egy kar-óra,
azon méri hány perc alatt
fut a bab a karóra.
Piros bab,
fehér bab,
de legszebb a futóbab.

Minden kedden

Minden kedden,
Minden kedden,minden kedden
ül Bors néni kint a kertben.
Üldögél ő csöndbe, szépen
háromlábú suszterszéken.
Fényes holdat vár az égen,
és ha a hold végre feljön,
felszáll ő a suszterszéken,
mint egy háromlábú felhőn.
Hogyha foltos a hold képe,
gyorsan pattan fel a székre,
minden kedden,
minden kedden,kedden éjjel,
végigtörli kendőjével.
Aztán kézenfogva, lassan,
megindulnak a magasban,
és az égen
és az égenminden kedden
sétálgatnak mindaketten.

A padláson

A padláson,
A padláson,ahol a nyikorgó szekrény lakik,
a padláson,
a padláson,ahol a kitömött kecskefej lakik,
a padláson,
a padláson,ahol a drót, a pók, a fűrész, a Drótpókfűrész lakik,
a padláson,
a padláson,ahol a nagy, fekete Hogyishívják lakik,
ott, ott, csak odább,
csak egy kicsikét tovább,
a padláson
a padlásona tetőkertben egy citromfa lakik,
a padláson
a padlásonegy Titilla nevű, aranyfülű macska lakik,
a padláson
a padlásona fehér szobában Bors néni lakik,
a padláson
a padlásona nagy, kék, Kékvilágos Világ lakik.
Kinyújtod a jobbkezedet:
megfogod a Jánoshegyet.

Kéményről kéményre

De szépen tud Bors néni
háztetőkön sétálni!
Megy, megy:
kéményről
kéményrőlkéményre,
lépésről
lépésrőllépésre,
tetőről
tetőrőltetőre,
hátulról
hátulrólelőre,
elölről
elölrőlhátulra,
mindenki
mindenkibámulja.
Bámulja a Szív utca,
bámulja a Szép utca,
bámulja a Báthori utca,
megkérdi az Áfonya utca:
Mondja, kedves Bors néni,
nem nehéz így sétálni?
Szép lehet fent, ez világos,
mégis, mégis nem találja,
hogy tetőkön járdogálva
hepehupás ez a város?
Mit nekem a hepehupa!
Nem vagyok én setesuta,
sétálok és repülök,
egy-egy tornyon megülök,
öntözöm a Rózsadombot,
tisztítom a toronygombot.

Hét hold

Mennyi, mennyi toronyóra!
Kerek arcát idetolja,
könyököl a ház fokára,
– dzimm-dzumm, dzimm-dzumm –
belebámul a szobába.
Furcsa ez az égbolt:
minden este hét hold.

A toronyóra és a rossz óra

Siet az óra, késik az óra,
szidja a másik, a toronyóra:
– Éjfél van már, mit csinálsz?
Mindig összevissza jársz!
Ejnye,
Ejnye,bejnye,
bejnye,Ejnye,összekutyultad
a jövendőt és a múltat,
tegnapot meg holnapot,
ezért nagyot konditok,
bim-bam-bim!

A lopós kutya

Az én kutyám, Fickó, mindig
kimegy az ajtón, lemegy a lépcsőn, bemegy a boltba.
Kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a.
Az én kutyám, Fickó, mindig
szedi a tálat, veszi a polcról, eszi a csontot.
Szedi-a, veszi-a, eszi-a.
Nem lehet, te Fickó, mindig
kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a!
Nem lehet, te Fickó, mindig
szedi-a, veszi-a, eszi-a!
Baj lesz ebből, Fickó, nagy baj:
szalad-a, szalad-a, üti-a!

Amikor Bors néni gyerek volt

Rengeteg erdőn éltem én,
molnár lánya voltam én,
kicsi koromban,
vízimalomban
fű suhogását tanultam én.
Tanultam suhogást,
pataktól zuhogást,
bagolytól huhogást,
malomtól duhogást,
tanultam kóborlást,
varjútól varázslást,
liszttől fehérlést,
tűztől parázslást,
hívtak a felhők
reggeli égen:
„Úgy,
„Úgy,úgy,
most gyere szállani,
szállani szépen.”
Este aztán hazaszálltam,
húsz gombócot vacsoráltam.

A pataknál

Megfürdetjük Ambruskát,
hadd bámulja Nagy-Tusnád.
Liccs,
Liccs,loccs,
loccs,Liccs,fröccs,
fröccs,loccs,Liccs,fröccs,
ne szaladj, ne szaladj,
gyere ide, öcskös

Bors néni a malomban

Zúg a malom, zúg a malom,
szőke árpa a garaton.
Hajnalban már szitál a liszt,
fehér, mint a fehér batiszt.
Malomszobát beteríti,
fehér köddel sötétíti.
Bors nénit is beszitálja,
hullik, hullik a hajára.
Így lesz, mire itt az éj,
szőke árpa lisztfehér.

A malom éjjel

Éjszaka is jár a malom,
mit őrölnek éjjel azon?
Hú-hú, mondja a bagoly,
csillag fénye odafoly.
Sí-sí, mondja a kuvik,
felhő árnyát őrlik itt.
Kihordja majd zsákkal a szél,
elviszi a Göncölszekér.

Bors néni és két béka

1. Unkabéka

Unkabéka, unkabéka,
merre lesz a séta?
Un-gon-ber-ken,
ú-ton, ker-ten,
ug-
ug-rom is,
ú-
ú-szom is,
pöttyös labdám
rú-
rú-gom is,
döngetem a kapufát,
elnyerem a fakupát,
kapufakupát!

2. Levelibéka

Levelibéka, levelibéka,
ne mássz fel az iharfára.
Felmászott az iharfára,
rágyújtott egy szivarkára.
Szédelgett a szivarkától,
leesett az iharfáról.
Mondtam, ugye, levelibéka,
ne mássz fel az iharfára.

Bors néni beszélgetései

Bors néni beszélget a Holddal

Hold, mikor te kicsi voltál,
mosakodni nem akartál.
Kiabáltál: most nem!
Kiabáltam: most!
Kiabáltál: most nem!
Kiabáltam: mosd!
Mosd
Mosdmeg
megMosdmost!
Mosd meg nyakadat,
ezüst nyakadat,
ezüst fogadat,
ezüst hasadat,
ezüst hátadat,
kezedet, szemedet,
piszkos
piszkosezüst
ezüstpiszkosfüledet!

Bors néni beszélget a Nappal

Nap, ha neked ágad volna,
olyan volnál, mint az alma.
Legurulnál, gyökereznél,
almafává növekednél.
Én meg almát osztogatnék:
Egy kis napot, tessék, tessék.

Bors néni beszélget az aszfaltozókkal

Mit csináltok, aszfaltozók,
járda szélét megfoltozók,
mért feküsztök a járdán?
Bizony mondom, ha maradtok,
a szurokba beragadtok.
– Nem ragadunk, nem maradunk,
mindjárt tovább araszolunk,
nem ragad már ez a járda,
de meleg még, mint a kályha,
hideg szél van, esőt hozó,
melegszik az aszfaltozó.
Ha melegszik, melegedjék,
járdaszélre telepedjék,
dőljön csak a tarisznyára,
melegedjék harisnyába.

Az aszfaltozók olyanok, mint a felhők

Mert a felhők aszfaltozók,
az ég kékjét megfoltozók.
Aztán rája telepednek,
lógó lábbal melegednek.

És ha meleg van?

Aszfaltozó, aszfaltozó,
mit csinálsz te meleg nyárban?
– Aszfaltozó, aszfaltozó,
megsülök én meleg nyárban.
Forr az üst, dől a füst,
éget, éget a szurok,
megsülök, megfövök,
aztán végül megfulok.
Hozzál, Jani, fagylaltot,
nem bírom az aszfaltot.
És ha jön a fagylalt-hozó,
boldog minden aszfaltozó.

Születésnap

Jó reggelt, Bors néni.

Friss ma az idő.
Mit visz, Bors néni?

Lencsét viszek, füstölt húst,
Mit visz még, Bors néni?

Fenyőágat tobozzal.
Mit visz még, Bors néni?

Kerek nyolcvan esztendőt.
Bors néni, Bors néni!
Lencsét visz és füstölt húst,
fenyőágat tobozzal,
friss időt, jó időt,
viszi-hozza az időt,
kerek nyolcvan esztendőt!
Ami jó van a világon,
születésnapján kívánom –
kinek?
Bors Józsefné, Balogh Borbálának,
Báthori utca 3.


Bors néni beszélget a cipővel

Hát te cipő, fekete cipő,
merre jártál, míg aludtam?
– Messze, messze, messze.
Én tudom, hogy merre jártál,
malompataknál, messze háznál,
elcsavarogtál fenyőerdőn,
lépegettél viharfelhőn,
szálldogáltál gesztenye-ágon,
megpihentél, mint a varjú,
fent a tévé-antennákon.
És még merre jártál?
– Messze, messze, messze.
Én tudom, hogy merre jártál,
az időben mászkeráltál,
régi padlót nyikorgattál,
régi követ csikorgattál,
átrepültél sok-sok éven,
s lábujjhegyre állva szépen
karingóztál régi égen.
Hol az a sok év,
fekete cipő?
– Messze, messze, messze.
(Hogyha láttok fekete cipőt
sétálni a levegőben,
napsütésben, holdsütésben,
mégis inkább holdsütésben,
Bors nénié az a
fekete cipő.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése