Varga Katalin: Cirmos és Csóri

Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe,
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csörrent a kulcs,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
mi elé tárult.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

- Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! súgta Csóri csóka.
- Csurrantott méz az üvegben s jó bor hordóba!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

- Csórikám, e kerek sajtot –súgta a kis macska kóstoljuk meg.
Csípj belőle, ne hagyd itt, te csacska!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csupor tejfelt mind kinyalták, a mézet befalták, s nagyapó bicskájával a sajtot felvágták.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csakhamar a hordók mellett csücsült Csóri csóka.
- Csapoljuk meg, kedves macskám, ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: - Csak csapra!
Cirmos mondta: - Csurrantva!

Csapra verték, kicsurgatták bizony mind a hármat,mind megitták, táncra keltek, csűrdöngölőt jártak.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csattant a zár, s Cili néném futott le a zajra, csihi-puhi a seprűvel mindkettőt elrakta.
Csórit verte csak csendben,
Cirmost verte cikcakkban!

Csend lett végre a pincénkben, nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta cica s szegény csóka.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!