Hogy a fiúknak is kedvezzünk egy kicsit, találtam egy nekik való könyvet.Az Én kisfiamnak van hozzá még egy pár éve, de a filmben már biztosan szívesen nézné Ő is.
itt olvashatjátok
A '60-as években, amikor hétfőn és pénteken nem volt műsor a televízióban, ezeken az estéken ha nem kártyázott, vagy nem játszott társasjátékot a család, akkor mindenki olvasott.
A sarki gyermekkönyvtárból minden jó könyvet ki lehetett kölcsönözni, igen kapós volt a "Nagy indiánkönyv".
James Fenimore Cooper 1823 és 1841 között írta öt regényét, amelyek a "Bőrharisnya-történeteket" (Leatherstocking Tales) alkotják, s melyeket magyar nyelven a "Nagy indiánkönyv" címen adtak ki.
A magyar kiadásban eltér a regények sorrendje megírásuk sorrendjétől, valószínűleg azért mert a történeteket összekötő Nathaniel Bumppo életének, sorsának alakulását így kísérhetjük végig az időben.
Cooper ebben a sorrendben írta a regényeket: (Leatherstocking Tales)
A pionírok - The Pioneers, 1823 (A magyar sorozatban ennek a kötetnek adták a "Bőrharisnya" címet.)
Az utolsó mohikán - The Last of the Mohicans, 1826
A préri - The Prairie, 1827
Nyomkereső - The Pathfinder, 1840
Vadölő - The Deerslayer 1841
A Bőrharisnya-történetek közös főhőse Natty Bumppo, a delavár indiánok között nevelkedett, értelmes fehér fiatalember. A sorozat első könyvében, - Vadölőben - a fiatal vadász első ízben jár a Harci ösvényen. A hatalmas észak-amerikai erdőségekben dúl az angol-francia háború, és Vadölő-Bumpónak minden tudományára szüksége van, hogy az ellenséges, vad irokéz törzsektől megvédje önmagát és barátait. Ekkor lő először emberre - önvédelemből -, s haldokló ellenfele nevezi el Sólyomszemnek.
E sorozat azt a szerepet tölti be az amerikai irodalomban, mint más országokban a nemzeti eposz, a nép honalapításának hősi arányokba növő története. Három fő motívum fonódik össze e regényekben: az ősvadon fáradságos meghódítása, a védekező indián őslakosság felmorzsolása, és egy új fehér embertípus kialakulása. A sorozat regényeit Natty Bumppo alakja tartja össze, a felderítő és vadász, aki otthonos az ősvadonban, és baráti kapcsolatokat tart az indiánokkal. (Az egyes regényekben más és más melléknéven szerepel, és nem is mindig áll az események középpontjában.) Natty volt Cooper embereszménye, egy fehér ember, aki mint valami fordított Robinson, menekül a civilizáció elől, a romantikus elvágyódás jelképe. Nem kritika nélkül, hanem rokonszenvező tárgyilagossággal fordult Cooper az indiánok felé. Műveinek legnagyobb irodalmi értéke az állandó feszültségteremtés képessége. Kevés érzéke volt azonban a szereplők közvetett jellemzéséhez, a fő- és mellékcselekmény egymásba szövéséhez. Regénytechnikája elmaradt korához képest, tematikájának újszerűségével szerzett irodalomtörténeti jelentősége azonban elvitathatatlan. (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői)
Cooper könyveiért több mint száz éve lelkesedik az ifjúság. Generációkat bűvölt el kalandosságával,hiteles természetismeretével, örök életű romantikájával.
Az utolsó mohikán abban az időben játszódik, amikor az angol és a francia gyarmatosítók elkeseredett harcot vívtak egymással Észak-Amerika birtokáért, az indiántörzsek pedig részben a franciák, részben az angolok szövetségeseivé lettek, miközben saját területük egyre zsugorodott.
Történetünkben Munro alezredes leányai egy angol katonatiszt kíséretében az őserdőn keresztül apjukhoz igyekeznek a William Henry-erdőbe. Vezetőjük egy irokéz indián, aki az angolok szolgálatában áll, noha törzse a franciák szövetségese. Magua, az irokéz, tévútra csalja őket, mert gyűlöli az alezredest. Szerencsére találkoznak Sólyomszemmel, aki két mohikán barátja társaságában arra vadászik. Az izgalmas történet folyamán a tábornok két lánya két ízben is indián fogságba esik. Hősi halált hal az ifjú mohikán, akivel kivész a mohikánok nemes indián törzs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése