Ő azon ritka csemeték egyike aki még be sem töltötte a 6 évet, sőt, még május 31.-ig sem fogja. Viszont már tavaly készült az iskolapadba.
Idén a nevelési tanácsadó által elkészített pszichológiai vizsgálat tökéletes eredményt mutatott arra, hogy az az 50 nap amivel a kiírt határidő után született ne számítson semmit.
Hozta a szintet, sőt némely dologból túl is szárnyalta az elvárásokat. Nyugodt, csendes, motivált kislány, egyedül a magasságába és a súlyában találhatnak kivetni valót, mert alacsony és vékony.
Ígéretet kaptam nagy szorgalomra, és sok piros csillagra Tőle, így elengedem a suliba....aztán remélem nem bánom meg :)))
B.Radó Lilli - Búcsú az óvodától
Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!
Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.
S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!
Azt a sok jót...Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
Tóth Juli: Óvodai búcsúzóA kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.
Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.
Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.
Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!
Várkonyi Katalin: Mezei csokor
Tarka mező virágai
Lilák, sárgák, kékek
Hadd kötök most belőletek
Búcsúcsokrot szépet.
Búzavirág, pipacs, láncfű
Marad még a réten-
Búcsúzom az óvodától
Hadd búcsúzzam szépen.
Csanádi Imre: Hatévesek búcsúzójaHatévesek vagyunk mi,
kapun kiballagunk mi,
iskolába, iskolába,
iskolába megyünk mi.
Ott akarunk tanulni,
olvasni meg számolni,
nem tudatlan- tanulatlan,
nem oktondin felnőni.
Aprók, cseprők, bikficek!
Minden jót már tinektek!
Még egy kicsit, még egy picit,
még egy csöppet nőhettek.
Tőletek már megválunk,
kell a sarat megállnunk.
Esztendőre, vagy kettőre,
nektek helyet csinálunk.
Óvodába jártam
Kedves Óvónéni!
Kedves óvodások!
Mától kezdve én már
iskolába járok.
A hátamon lóg majd
a nagy iskolatáska,
a könyv és a füzet,
nem is fér el másba.
Tolltartót is kapok:
benne tollszár, tollak.
Talán már írni is
megtanulok holnap.
Hogyha tudok írni,
írok egy levelet,
annak, akit itt a
legjobban szeretek.
Óvónéni nevét
írom a levélre,
a tanítóbácsi
megdicsér majd érte.
Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok.
Talán vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok.
Itt hagyunk, itt hagyunk téged, kedves óvoda,
Ígérjük, ígérjük, hogy nem felejtjük el soha.
Jó volt itt, jó volt itt, három évig játszani,
Most megyünk, most megyünk az iskolába tanulni.
Kis szívünk visszahúz ide hozzád, óvoda,
Mégis inkább elmegyünk, a viszontlátásra!
Drága kis óvodánk, búcsúzunk ma tőled
Már e szó is kicsalja szemünkből a könnyet
Fáj a kicsi szívünk, tőled el kell válni
El kell menni nekünk, iskolába járni
Kedves óvó néni, ki hozzánk jó voltál
Minket annyi szépre, jóra tanítottál
Kis szívünk hálásan megköszöni neked
Nem is fogunk soha elfeledni téged
Kis játszótársaim az ég veletek
Édes kis pajtások búcsúzunk ma tőletek
Tóth Juli: Óvodások búcsúzója
Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.
Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.
Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvó néni mosolyát.
Lehet szegény, aki gazdag,
S lehet gazdag a szegény,
Csak az fontos, milyen kincs ül
Bent, a szived rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
Észreveszed, ami szép,
Rádöbbensz majd, amit te adsz,
Mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
Rakj el minden szép mesét,
Ne hagyd, hogy a kedved rontsa
Buta, bántó, rossz beszéd.
Óvodától iskoláig
(Donászi Magda)
Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.
Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!
Kedves óvodám, sok víg nap után
itt a búcsúnap, indul a csapat.
tollam, ceruzám kísér ezután.
A, a, a, ma van búcsúzás napja,
azért járunk sereggel,
hogy tréfáljunk kedvünkkel.
A, a, a ma van búcsúzás napja.
Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé!
Szüleink örömére,
tanítónknak kedvére.
Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé!
Azután lesz nagy lecke,
ha érünk nehezére.
Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé.
Takács Klára - Ovisok Búcsúja
Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az abc-t,
Betűt írok és olvasok,
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tíz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszatok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segítek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!
Hogy is volt...Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.
- De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-A gyermekem óvodás!
- Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.
Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.
Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
- Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.
Hívogat az iskola
Hívogat az iskola
Kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába.
Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla
Kis pajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába
Számolunk és olvasunk
Vidám nóta járja
Kis pajtásom, gyere hát
Menjünk iskolába.
Alan Alexander Milne - Hatévesek lettünk
Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom.
Tandori Dezső: Óvodások ballagó verse
Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk,
meg
ott vagyunk:
Tessék meg-megállni.
Mint a fűben
a madár -
körülnéz
és
messze száll.
Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda -
nem felejtünk
el
soha!
Füleki János: Óvodások búcsúztatása
Erdők-mezők dalos madárkája
Repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk
Három évet tarisznyánkba tettünk.
A három év sok-sok vidám napja
Kísér minket el az iskolába.
Óvodának három éve
Óvodának három éve,
vidám napok szép emléke,
elbúcsúzom tőled,
itt hagylak ma végleg.
Vár már az iskola,
benne a sok új csoda:
betűvarázs, számország
kitárul a nagyvilág.
Ám a sok vidám napot
mit az óvodám adott,
elfeledni nem fogom,
ezt már biztosan tudom.
Szálljon érte boldogság és béke
Óvó nénink szerető szívére.
Szalai Borbála - Utolérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!
Donászi Magda: Búcsú
Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.
Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.
Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.
Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!
Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.
Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.
Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.
Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat.
Búcsúszóra üt az óra, elindulunk szépen sorban.
a félútról visszanézünk, ez volt a mi kedves fészkünk.
köszönjük, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek,
ígérjük, hogy szót fogadunk, kis szívünkből búcsút mondunk.
Iskolába íratott be az édesanyám,
itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.
Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek
Édes kedves kispajtások az ég veletek. Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,
tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.
Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.
napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától
Hej óvoda, óvó nénik, -
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.
A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.
Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.
Donászi Magda: Búcsú az óvodától
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.
Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.
Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.
A csengőig ágaskodtam...
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
Bihari Klára: Válás az óvodától
Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.
Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.
A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.
Három éves múltam éppen.
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások -
néha azért visszajárok.
Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól
Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?
Kinőtték az óvodát?
Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?
Iskolába mennek
betűket tanulni,
Sok tudománytól
fognak okosodni.
És, ha majd eljönnek
látogatni minket,
Ők olvasnak nekünk
csodaszép meséket.
Kívánjunk hát nekik
szerencsés tanulást,
Most pedig vidám
búcsúzást, ballagást.
Három egész napon át
Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.
Búcsúzóul szaporán
Megfújom a furulyám,
Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.
Árkon át és bokron át
Elhagyom az óvodát,
Tanulok az iskolában serényen.
Kiss Jenő: Óvodában
Óvodában
nagy szobában
kicsi asztal,
kicsi szék.
Óvodában
fiúk- lányok-
Ők is mind- mind
kicsikék.
Évek jőnek,
nagyra nőnek
fiúk- lányok
kicsikék.
De sosem nő
már nagyobbra
kicsi asztal,
kicsi szék.
Kis óvodánk búcsúzunk, most innen elmegyünk,
Nótát, verset, szép meséket sosem feledjük,
Megtanuljuk a számolást, írást, olvasást,
Óvodásból iskolás lesz, ez már így szokás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése