Altatók

Békén szunnyad a mackóhad. Puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyad. Sűrű éj lesz jó takaró.
Kicsim álmodj már! Csuda álom száll.
Ide repül a szemedre. Csitt kicsi, tente!
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó.


Így ketyeg az óra tik-tak jár,
benne egy manócska így kalapál,
ha megáll az óra és nem jár,
alszik a manócska és nem kalapál.


100 Folk Celsius : Altató

Drága gyermekem,
aludj szépen el,
figyelj rám, egy mesét mondok el.
Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént...
nézd, a mackó is figyel.

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Hold,
arcán néhány árnyalatnyi folt.
Este feljött, és amíg elő nem bújt a nap,
csak magában bandukolt.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

Nézte, hogy a Föld
lenn hogy tündököl
fűből-fából bajuszt is pödör
milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz
virágokkal átsöpör

Ahogy csodálkozott,
gondolt egy nagyot:
megpróbált elérni egy csillagot
de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el
arca könnytől csillogott.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

A Földre hullt a könny,
mint ezernyi gyöngy
szellő szárnyon szállt a könnyözön
fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé
s minden éjjel rád köszön.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...


Gryllus Vilmos : Hallgatag Erdő

- Hallgatag erdő, titkot rejtő,
mondd el, a mélyed mit rejt néked?
- Rejtem a tölgyet, rejtem a gombát,
rejtem az őzet, rejtem a rókát,
rejtem a fészket, benne a pintyet,
patakot, kérget, kavicsot, kincset.

- Hallgatag erdő, szépen kérlek
- Szépen, ha kéred, elrejtlek téged.


Gryllus Vilmos : Tavasz

Csend ül a tájon és zsendül a fű,
Zeng a fülembe mélyhegedű.
Rezdül a tó vize, zöldül a domb,
Szól egy távoli birkakolomp.

Rezdül a tó vize, zöldül a domb,
Szól egy távoli birkakolomp.
Csend ül a tájon és zsendül a fű,
Zeng a fülembe mélyhegedű.


100 Folk Celsius: Lencsilány (Judit és a Zenemanók "Icipici házikó" címmel adták elő)

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.


Judit és a Zenemanók: Jó éjszakát!

Csillagország fényben áll,
A Hold már ásít, felhőágyra vár.
Minden könyved alszik már,
S kint a szél mit kívánt?
Szép álmokat, jó éjszakát!

Messze jár a napsugár,
A föld túloldalán táncol talán,
Mindig új mosolyt csal ránk.
Néha másra, néha ránk.
Szép álmokat, jó éjszakát!

Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!

Nézd, a mackód téged vár!
És ágyban van már minden jóbarát!
Jó apád is alszik már,
Halld a halk horkolást!
Szép álmokat, jó éjszakát!

Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!


Charlie: Könnyű álmot hozzon az éj

"Könnyű álmot hozzon az éj
Altass el, hűs dunai szél
Aludj el, kisember,
Aludj el!
Álmodj hintát, homokozót
Álmodj rétet, kis patakot
Aludj el, kisember,
Aludj el!"


Égből pottyan mesék záró dala:

Aludni kéne már most,
mert lebontják a várost.
Manócskák szedik széjjel,
hogy ne zavarjon éjjel.

Az utcát összehajtják,
a zsivajt zsákba rakják,
s míg csillagfényt szitálnak, csendes éjt muzsikálnak,

Hogy álmotokban zsépen, táncoljatok a réten,
táncoljatok szépen álmotokban a réten.