Őszi versek

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a
dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi-
csak a szádat
tátsd ki!


Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a Napot;
megkergette,
utolérte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebbe tette a Napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.


Galambosi László: Dió

Azt fütyüli a rigó,
Megérett már a dió.
Le kell verni mind a fáról.
Öregapó diót zsákol.
Hív anyóka. Jó ebéd lesz.
Gőzölög a diós rétes.


Lukács Angéla: Ősz

Sim-sum fúj a szél,
Az a kis fa jaj de fél!
Minden ága megremeg,
A levele lepereg.
Ej-haj! Semmi baj,
Újra zöldül majd a gally.


Zsadalányi Lajos: Eső esik

Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.


Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató

Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne
-Ess ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki tüskehéj!


Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?

Öt ujja van gesztenyefa-
levélnek.
Öt ujja van, mint a gyerek
kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja,
Hét ujja,
Hozzá még a hátulja.


Darázs Endre: Csupa sár

Most az utca
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
kiabál, kiabál.

„Hallottad-e,
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra!”

Ám a macska,
Hiába, hiába:
beugrott a
szobába, szobába.

Sári néni
Kiabál, kiabál:
„Juj, a szobám
Csupa sár, csupa sár!”