2010. július 26., hétfő

Minimax szereplők színezője





























2010. július 8., csütörtök

Marék Veronika: A csúnya kislány



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott:
Ági a mackójával, Öcsi, Marika, Andris, Pocak Peti meg Mióka cica. És lakott itt még valaki, a Csúnya kislány. Semmit sem szeretett, se mosakodni, se fésülködni, se fogat mosni.
- Minek az? Úgyis csúnya vagyok - mondogatta.
Játszani azonban nagyon szeretett. Sokat labdázott, sokat fogócskázott, sokat homokozott.
A gyerekek egy napon elhatározták, hogy jelmezbált rendeznek. Mindenki lerajzolta, hogy minek fog öltözni.
Rajzoltak virágot, labdát, gombát, cicát és lepkét. A Csúnya Kislány tündért rajzolt! A gyerekek nagyot nevettek.
- Te akarsz tündér lenni? Hiszen még kislánynak is csúnya vagy!
A Csúnya Kislány nagyon elkeseredett. Bánatában világgá ment. Egy rengeteg erdőbe jutott. Amint ment, mendegélt, talált egy törött fácskát. Elővette a zsebkendőjét, és bekötözte a törést.
Azután talált egy tócsát, és a tócsában egy katicabogarat. Keresett egy botot, és gyorsan szárazra húzta. Azután talált egy madárfiókát, amelyik kipottyant a fészekből. Felmászott a fára, és visszatette a fiókát a testvérei közé.
Azután lefeküdt a fűbe, és szomorúan gondolta:
Hát rajtam ki fog segíteni? - És sírni kezdett.
Akkor odajött hozzá Misuli, a sün, és így szólt hozzá: - Gyere velem a sünik közé, ott mindenki szeretni fog.
A sünik nagyon megörültek a Csúnya Kislánynak. Hoztak neki virágot meg gombát meg szamócát, de a Csúnya Kislány szomorú maradt.
Elhatározták, hogy megvigasztalják. Bukfenceztek, felálltak egymás hátára, táncoltak is neki - de a Csúnya Kislány nem lett vidámabb.
Akkor Misuli elindult, hogy beszéljen a gyerekekkel. Amikor Misuli megérkezett, a gyerekek már mindenütt keresték a Csúnya Kislányt. Misuli elmesélte, hogy milyen bánatos a Csúnya Kislány.
A gyerekek mindjárt írtak neki egy hosszú levelet, Misuli pedig futott, futott, és vitte a gyerekek levelét a rengeteg erdőbe a Csúnya Kislánynak.
Ez volt benne:
KEDVES CSÚNYA KISLÁNY ! NE HARAGUDJ RÁNK TÖBBÉ SOHASEM NEVETÜNK KI, CSAK GYERE VISSZA, MERT NAGYON HIÁNYZOL NEKÜNK!
A Csúnya Kislány nagyon megörült, aztán újra elszomorodott.
Hiszen ma van a jelmezbál! Így nem mehetek el, olyan csúnya vagyok!
Ha rám hallgatsz, szép leszel - felelte Misuli, és füttyentett egyet.
Akkor megjöttek a sünik.
Hozták: a szappant, a mosdótálat, a törülközőt, a fogkrémet, a poharat, a fogkefét, a fésűt és a kefét.
- Rajta! - kiáltotta Misuli.
És a Csúnya Kislány nekilátott Megmosdott, fogat mosott, meg is fésülködött. Azután megnézte magát a tócsában.
Nini - kiáltott fel Misuli -, hiszen te nem is vagy csúnya!
Csak egy szép ruha kellene még! - sóhajtotta a Csúnya Kislány.
Meghallotta ezt a fácska, amelyiken a kislány segített, és így szólt:
- Én adok neked a leveleimből ruhát! Madármama virágokat hozott neki, a katicabogár segített öltözködni.
Otthon ezalatt megkezdődött a jelmezbál. Mindenki felöltözött annak, amit lerajzolt.
Megjött a Labda, a Cica meg Mióka, a Virág, a Gomba, a Mackó meg a Lepke.
És akkor belépett egy tündér.
Senki sem ismerte meg. Megkérdezték tőle: - Ki vagy te?
- Évike vagyok. De lerajzolom, hogy ki voltam eddig. És lerajzolta a Csúnya Kislányt!
Hű, hogy csodálkozott mindenki! Aztán nagy-nagy jókedvük kerekedett, és vidáman táncolni kezdtek.
- Rajta, rajta! - kiabálta Misuli.
Nézd, örülnek a sünik is, hogy a mesének ilyen jó lett a Vége

2010. július 7., szerda

Görbe vers

Mikor elsős voltam - 198... - ez volt az olvasókönyvemben, mint első megtanulandó vers.
Azóta sem felejtettem el, pedig ennek már közel 30 éve...
Betti lányom készítette hozzá a dekorációt.

Volt egyszer egy görbe ember,
ki görbe úton járt,

görbe kerítés mellett
egy
görbe pénzt talált.

Görbe macskát vásárolt,
és
görbe egeret,
éldegéltek kettecskén
görbe ház mellett.

2010. július 5., hétfő

Kormos István: Az aranyhalacska és a csuka


Hol volt, hol nem,
a Dunában,
volt egy csöpp aranyhalacska,
olyan kicsi, mint az ujjam,
a legkisebb ujjam,
volt hát egy aranyhalacska,
aki mindig maga úszkált
Duna fodros hullámában:
úszkált apja háza körül,
sétált le és föl a vízben,
fickándozott a farkával,
míg egy ízben
találkozott a csukával,
a Duna
és minden vizek urával.

Úszott a nagy uszonyával,
iszonyú nagy uszonyával,
fröcskölte a vizet fennen,
olyan gyorsan ment a vízben,
mint a villamos a parton,
vagy annál is sebesebben.
Meglátta a csöpp aranyhal
s ráköszönt, de gyönge hangon:
- Jó napot kívánok,
csuka bácsi!
Hogy tetszik lenni?
Mit tetszik csinálni?

Azt mondta erre a csuka,
a Duna
és minden vizek ura:
- Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?

Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!

- Csuka bácsi, kérem,
én nem nevettem,
csak köszöntem -
felelt az aranyhalacska:
de a csuka,
a Duna
és minden vizek ura,
mérgesen csak azt mondta:
- Megállj!...
Megállj, te kölök!...
S a méregtől,
ha lett volna neki,
csak úgy kunkorodott volna
a bajsza.

Azzal magát fogja,
és az aranyhalacska után úszik
nyomba.
Menekül ám a csöpp aranyhal,
nem mer szembeszállni olyan nagy
hallal,
mint a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.
Úszik hazáig sebesen,
hazaér csuromvizesen,
nyomában úszik a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.

Zsupsz!
Udvarukba úszik
a csöpp aranyhal:
ott söpröget az apja
egy söprűvel, de naggyal.
Kérdi a fiát:
- Hát te, fiam,
honnan loholsz ugyan?
- Jaj, jaj - mondja az arany-
halacska -,
a csuka úszik a nyomomba.
Köszöntem neki, de hiába,
azt mondta:
"Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!"

-Micsoda? -
kiált az aranyhalacska apja.
- Méghogy megver a csuka? -
Azzal a söprűjét kapja,
és úgy elveri a csukát,
a Duna
és minden vizek urát,
hogy azóta az aranyhal fiát,
azt a csöpp aranyhalacskát,
azt a kicsit,
icipicit,
olyan kicsit, mint az ujjam,
mindig
mindenkor
mindenütt
békiben úszkálni hagyja.