2010. november 30., kedd

Új linkek

Egy pár új fejlesztő linket raktam be a jobb oldali navigációs sávba a chat alá.

2010. november 28., vasárnap

A természetes antibiotikumok III.

Alkalmazási területek, mellékhatások és rezisztencia

Az antibiotikumok szedésénél általában a következő szabályokat kell követni:
  • Az antibiotikumok erős hatású gyógyszerek, ezért soha nem szabad őket orvosi javaslat nélkül szedni. A felbontott, de fel nem használt antibiotikumot vigye vissza a gyógyszertárba, ahol a megsemmisítéséről gondoskodnak. Semmiképpen ne szedje be ezeket a gyógyszereket, akkor sem, ha a tünetei „nagyon hasonlóak" ahhoz, amire az orvos a gyógyszert felírta, mert súlyos mellékhatások alakulhatnak ki, és megnőhet a szívós, nagy ellenálló képességű baktériumok száma, amelyek ellen már sokkal erősebb gyógyszerre lesz szükség. Sok antibiotikumnak viszonylag rövid a lejárata, és ha ez után vesszük be a gyógyszert, az további kockázatokkal jár.
  • Soha ne adja oda az Ön számára felírt antibiotikumot más személyeknek.
  • Ha valamely antibiotikum-készítményt elkezdi szedni, semmi esetre se hagyja abba korábban, mint ahogy azt az orvos elrendelte, akkor sem, ha betegségének tünetei közben már megszűntek. Ellenkező esetben kialakulhatnak olyan mikroorganizmusok, amelyek a szóban forgó antibiotikumra már nem érzékenyek, és csak erősebb hatású, lényegesen súlyosabb mellékhatásokat kiváltó gyógyszerekre reagálnak. • Az antibiotikumok használatáról kizárólag az orvos dönthet, aki tisztában van a különböző gyógyszerek hatásával és adagolásával. Sajnos az orvosok is túl gyakran és sokszor nem megfelelő esetekben írnak fel antibiotikumokat. Erről azonban később részletesebben is szólunk.
A legfontosabb és legtöbb mellékhatást kiváltó antibiotikum-csoportok

Béta-laktám antibiotikumok
Ez az antibiotikum-csoport a sejtfal károsításával hat, idetartoznak a penicillinek és a cefalosporinok. Ezek baktericid, azaz baktériumölő hatású gyógyszerek. Igaz, csak azokat pusztítják el, amelyek éppen az osztódás fázisában vannak, mert a hatóanyag egy olyan anyagcsere-folyamatba avatkozik be, amely csak akkor zajlik, amikor új baktériumfal jön létre. Az inaktív baktériumok túlélik az antibiotikum-terápiát, és főleg gyenge immunrendszerrel rendelkező betegeknél visszaesést okozhatnak, vagy megakadályozzák a gyógyulást.
A penicillinek hatásspektruma viszonylag széles, sok különböző baktérium ellen hatékonyak, és főleg a fül, orr, garat, torok és a légzőrendszer fertőzéses megbetegedéseire alkalmazzák. Súlyos mellékhatások viszonylag ritkán fordulnak elő. A legveszélyesebb ezek közül az allergiás reakció, amely legrosszabb esetben halálos kimenetelű anaphyla-xiás sokkhoz vezethet. Ez a jelenség azonban már az allergiák sorába tartozik, és akkor is felléphet, ha például egy eperre allergiás ember véletlenül epret tartalmazó ételt fogyaszt.
A cefalosporinok a légzőrendszer, a vese, a húgyutak és különböző sebek számos fertőzésforrása ellen hatékonyak. Sokszor alkalmazzák penicillinallergiás betegeknél, mert ritkán fordul elő, hogy valaki mindkét antibiotikum-fajtára allergiás. A cefalosporinoknak viszonylag kevés akut mellékhatásuk van, ritkán fordul elő vesekárosodás vagy allergiás reakció. Idősebb betegeknél előfordulhatnak véralvadási zavarok.

Aminoglikozid antibiotikumok

Ezeket a nagy hatékonyságú antibiotikumokat főleg súlyosabb esetekben alkalmazzák injekció formájában, vagy helyi alkalmazásra szolgáló kenőcsökben és cseppekben, többek között a szem, a száj és a bőr fertőzéseire. Ha injekcióként alkalmazzuk, viszonylag nagy a szív-, vese- vagy idegrendszeri károsodás veszélye. Terhesek, újszülöttek és kisgyermekek nem szedhetnek aminoglikozid antibiotikumokat, mert az agyi idegek károsodhatnak.

Tetraciklinek
Ezek a gyógyszerek a penicillinekhez hasonlóan viszonylag kevés mellékhatással rendelkeznek. Eredetileg nagyon széles hatásspektrumuk volt, de ez fokozatosan lecsökkent, mert egyre több mikroorganizmus vált rezisztenssé a tetraciklinekkel szemben. Jellegzetes mellékhatásuk a rosszullét, gyomorgörcs, hasmenés, valamint fejlődésben lévő kisgyermekeknél a fogak elszíneződése. Ritkán májkárosodás is előfordul. A tetraciklineket a bronchitis bizonyos válfajaiban, tüdőgyulladásban és egyes krónikus bőrbetegségekben alkalmazzák.

Makrolid antibiotikumok
Ebbe a csoportba tartozik a viszonylag jól ismert és elterjedt erythromycin, amelyet gyakran a penicillinek vagy a cefalosporinok helyett alkalmaznak. Széles spektrumú antibiotikum, amelyet a tüdő ritkább fertőzéses megbetegedései esetén alkalmaznak, amelyekre más antibiotikumok szinte hatástalanok. Toxoplazmózis (toxoplasma okozta súlyos fertőzés; főleg csecsemők és gyermekek betegsége, a kórokozó elsősorban az idegrendszerben élősködik -a Szerk.) esetén is ezt használják, amelyet már egy magzat is megkaphat a terhesség második felében, és ami súlyos születési rendellenességekhez vezethet. Mellékhatásként májfunkciózavarokat, gyomor- és bélrendszeri problémákat, és ritkábban halláskárosodást okoz, ami azonban általában visszafordítható.
Girázenzim-gátlók
A DNS egy nukleinsavakból felépülő molekulalánc, amely tartalmazza a sejtek szaporodásához szükséges összes genetikai kódot. Ez a baktériumokban másként épül fel, mint a magasabb rendű élőlényekben. A girázenzim-gátlók egy olyan DNS-enzimre hatnak, amely speciálisan csak a baktériumokban található meg, és ezzel megakadályozzák a sejtosztódást. Ezeket általában akkor alkalmazzák, amikor a beteg a többi antibiotikumra allergiás. Különösen hatékonyak a húgyúti, légzőrendszeri és bőrfertőzésekben. Még a Helicobacter pylorit is, amely legújabb ismereteink szerint részt vesz a gyomorfekély kialakulásában, elpusztítják a girázenzim-gátlók. Mellékhatásként megjelenhet rosszullét, gyomorfájás, hasmenés. Ritkán, de viszonylag súlyos formában felléphet fejfájás, szédülés, depresszió, alvászavarok és izgatottság. Terhesség, szoptatás idején, valamint a növekedés befejeződése előtt nem szabad girázenzim-gátlókat szedni, mert fennáll a veszélye, hogy a csontokban és az ízületekben növekedési rendellenesség alakul ki.
Folsavantagonisták
A csoport legismertebb képviselője a már említett szulfonamid. Az emberre közvetlenül nem károsak, és a baktériumokat csak gátolják, nem pusztítják el. Ma már csökken a felhasználásuk, mert egyre több baktériumtörzs válik rezisztenssé ellenük. A szul-fonamidot hatóanyagként csak trachomában, egy speciális szemfertőzésben használják. A szulfon-amidot használják még más antibiotikus hatóanyagokkal együtt a tüdőgyulladás egyik formájának kezelésében, valamint toxoplazmózis és malária ellen.

Klóramfenikol csoport
Ezek az antibiotikumok megzavarják a baktériumok és sajnos az emberi sejtek fehérjéinek felépülését is, és súlyos mellékhatásokat okozhatnak. Ezért ma már csak tífusz ellen használják őket, olyan esetekben, amikor más gyógyszerekkel nem sikerült hatást elérni, és a haszon/kár arány az alkalmazás mellett szól. Nagyon súlyosan károsítják a csontvelőt és a vérképző szerveket.

Linkozamid
Ennél az antibiotikum-csoportnál, amelynek fő képviselői a lincomycin és a kb. 10-szer erősebb clindamycin, sokkal erőteljesebben jelentkezik egy olyan mellékhatás, amely az enyhébb formában minden antibiotikumra jellemző: az ember természetes bélflórájának károsítása. A linkozamidok a többi antibiotikumnál hatékonyabban irtják ki azt a sok millió baktériumot, amelyek az egészséges bélrendszer természetes lakói, és az élethez nélkülözhetetlen funkciót látnak el. Egészséges bélrendszerben a különböző baktériumtörzsek egy természetes egyensúlyt tartanak fenn. Ha antibiotikumot, különösen ha linkozamidokat szedünk, az érzékenyebb baktériumtörzsek elpusztulnak, a kevésbé érzékenyek vagy rezisztensek pedig mérhetetlenül elszaporodnak. Ezzel felbomlik a természetes egyensúly. Súlyos gyulladás léphet fel a vastagbél nyálkahártyájában (ún. colitis pseudomembranacea), amely gyakori, véres hasmenéssel jár, és halálhoz is vezethet. A linkozamidokat emiatt „páncélszekrény" antibiotikumoknak nevezik, amiket csak akkor szabad alkalmazni, ha más gyógyszerek hatástalanok. Ilyen esetek lehetnek a csont, az ízületek és a nemi szervek fertőzései.
A modern orvostudományban alkalmazott antibiotikumok felsorolását a végtelenségig lehetne folytatni, de úgy érzem, az eddig elmondottak elegendőek annak alátámasztásához, hogy az antibiotikumok egyrészt erős hatású és bizonyos esetekben életmentő gyógyszerek, másrészt viszont számos veszélyt rejthetnek a beteg számára.

béta-laktám antibiotikumok
  1. penicillinek
  • Amoxicillin
  • Maripen
  • Ospen
  • Penicillin
  • Promptcillin
  • Retardillin
  • Retarpen
2. cefalosporinok
  • Ceclor
  • Cecloretta
  • Cedax
  • Cefaclor
  • Fortum
  • Pyassan
  • Rocefin
  • Suprax
  • Vercef
  • Zinacef
  • Zinnat

2010. november 25., csütörtök

Karácsonyi angyalok

Szálljatok le, szálljatok le… (népköltés)

Szálljatok le, szálljatok le
Karácsonyi angyalok
Zörgessetek máma este
Minden piciny ablakot
Palotába és kunyhóba
Nagy örömet vigyetek
Hirdessetek mindenkinek
Boldogságos ünnepet.



















2010. november 24., szerda

Vírusos hasmenés és hányásra való szerek

Múlt péntek óta egy vírus kínozza a családunkat (meg még sok másikat is) Voltunk hétfőn a doktor néninél, ahol a váróban úgy kellett utat vágni a gyermekeimnek annyian várakoztak.
Mindenki hányós-hasmenéses vírusra panaszkodik. Jobb esetben csak ez a kettő jelentkezik, rosszabb esetben torokégés, köhögés, és láz is végtagfájdalommal.

Nálunk persze minden van...végülis MINDENT VAGY SEMMIT :))

Hasmenést "megfogni" nem ildomos, így ezeket a gyógyszereket nem is szoktam megvenni.
Mert a gyógyszer csak elnyomja a tünetet és a vírus a belekben marad, majd pár nap múlva újult erővel lecsap.
Általában a szolídabb természetes bogyókat, vitaminokat, sókat részesítem előnyben...teszek is ide belőlük válogatni valót.

1/HASZNOS BÉLFLÓRÁK - NORMAFLOR és társai....
Lactobacillus acidophilus amely 10 napig vagy olykor tovább is képes életben maradni az emésztőrendszerben. Gátolja a különféle gombák és kórokozók elszaporodását, segíti a tejfehérjék, a laktóz és a zsírok emésztését, valamint önmaga is termel egy colicin nevű antibiotikus hatású anyagot.

Lactobacillus rhamnosus

Klinikai vizsgálatokból-melyben 34 Lactobacillus törzset hasonlítottak össze – kiderült, hogy a Lactobacillus rhamnosus volt a leghatékonyabb a mikroflóra egyensúlyának megteremtésében.

Bifidobacterium longum,
melyhez a csecsemők az anyatejből jutnak hozzá, és fejlődő gyermekek bélflórájának több mint a felét teszi ki. Segítik az emésztést, csökkentik a különböző allergiák és fertőző betegségek előfordulását.
A Bifidobaktériumok B-vitaminokat termelnek, illetve olyan fehérjét, mely gátolja az E. Coli megtapadását.

Acidophyllus: Az Acidophilus kedvezőtlen környezetet teremt a különféle kórokozók, például a mikrokokkuszok, a clostridiumok, a különböző kólibaktériumok, illetve a gombák számára. További előnye, hogy elősegíti egy gyönge antibiotikum, a colicin ter­melődését, így nemegyszer feleslegessé teheti az antibiotikus kezelést.
Hasmenés esetén elég 5-6 napig szedni a bélflóra helyreállításához.

Protexin restore:
Mikor ajánlott a készítmény szedése?
Csecsemők és kisgyermekek kúraszerű bélflóra-helyreállító kezelésére, így antibiotikus kezelés alatt és azt követően, hasmenések esetén, puffadás megszüntetésére, és olyan esetekben, amikor a meggyengült immunrendszer erősítése indokolt (klímaváltozás, utazás, egyéb stresszhelyzetek).
Hány éves kortól szedhetik gyermekek a készítményt? A készítmény szedése csecsemő kortól javasolt.

2/ SÜSSLER SÓ:
FERRUM PHOSPHORICUM Schüssler-só (FePO4 * 4H2O - vas foszfát): mely Schüssler-só elsősegélyszer, lázas, fájdalommal járó állapotokban és sebek, vérzések, zúzódások esetén, fájdalmas heveny gyomorhurut és hányás, lázzal járó nyári hasmenés idején hatékony.
MAGNEZIUM PHOSPHORICUM Schüssler-só (MgHPO4 * 3H2O): mely Schüssler-só idegrendszeri és nyugtató hatású, görcsoldó hatású, frissítő, élénkítő, kiváló fájdalomcsillapító idegfájdalmak, migrénes hajlam, és kólikák (hasi görcsök) esetén.


3/ HOMEOPÁTIÁVAL
A kicsi korban olyan ijesztő hányásos betegségek gyakori szereit mutatjuk be, rövid jellemzéssel:
A heveny hasmenés vagy hányás gyakran fertőzéses eredetű (lehet bakteriális, vírusos fertőzés, esetleg parazitafertőzés).

Fertőzések esetében, legyen az légúti vagy emésztőszervi általánosan ajánlható az ECHINACEA 5 CH golyócska, megelőzésre napi 2-szer 5 golyócska, a tünetek kezelésének támogatására napi 3-5-ször 5 golyócska.

Az alábbi, a tünetek alapján választott szerekből naponta 2-5-ször 5 golyócska ajánlott a 15 CH potenciából (esetleg a 9 CH potenciából), de súlyosabb folyadékveszteség vagy erőteljesebb tünetek esetben akár a 30 CH potenciát ajánljuk, egy-két napig, amíg a tünetek enyhülnek vagy elmúlnak.

Bőséges hányás vagy hasmenés, esetleg mindkettő? Égő fájdalmak jellemzőek?
Akkor ARSENICUM ALBUM a választandó szer!
Vírusos járvány alatt jelentkező hasmenés, hányás legfontosabb szerei az Arsenicum album!

Nyomásérzés a gyomron? Erőteljes hányás? Epét vagy savanyú gyomortartalmat hány?
Akkor NUX VOMICA-ra kell gondolnunk!

Nagyfokú folyadékvesztés, ami esetleg fáradtsággal jár?
A CHINA-t válasszuk!

Gyakori, sugárban ürülő széklet, kimerítő, hideg verejtékezés, görcsös hasi fájdalom? Vagy hasmenés és erőteljes hányás, öklendezéssel?
Akkor VERATRUM ALBUM a megfelelő szer!

A hányingert hányás követi, (esetleg nyálkás), de a hányás után a beteg nem könnyebül meg?
Adjunk IPECACUAHNA-t!

Hányás túlzott mértékű evés után?
ANTIMONIUM CRUDUM-ot szedjünk!

Bőséges bélgáz és nyákos, géles hasmenés jelentkezik? A székletet nehéz visszatartani?
Akkor ALOE CAPENSIS-re gondoljunk!

előre görnyedten tud ülni a beteg csak, és rohamokban jelentkező, görcsös hasmenése van?
COLOCYNTHIS-t ajánlhatunk!

Reggeli, bő hasmenés, a hasmenést gyengeség és görcs előzi meg?
Akkor PODOPHYLLUM-ra gondolhatunk!
A hányinger, a hasmenés és a hányás lehet súlyosabb betegség kísérő tünete is. Ennek kiderítése hosszantartó tünetek esetén, ill. a krónikus hasmenés kezelése kizárólag az orvos feladata!


4/ Amikor mi adjuk a kólát és a ropit a kicsinek......a hasmenésről
A mostani ősz slágere a rotavírus, adenovírus, óvodai vírusos hasmenés és egyéb beceneveken előforduló hányásos, hasmenéses tünet, ami akár egy hétig is otthon tartja a kicsit, és izgalomban a szülőket. A hasmenés gyakori folyékony székletet jelent, de ez önmagában nem betegség, hanem tünet.

A hasmenés többnyire magától is elmúlik 3-4 napon belül. Amennyiben a tünetek nem mérséklődnek, hasi fájdalom, esetleg véres széklet, vagy láz jelentkezik, azonnal orvoshoz kell fordulni. Ilyenkor a vérhas néven ismert súlyos tünetegyüttes állhat a háttérben.
Szalmonellafertőzés esetén általában vizes a széklet, a tünetek az étkezés után 12-48 óra múlva kezdődnek. Láz, és hányás is kísérheti.

Hasmenés kialakulhat hosszú antibiotikum kezelés mellékhatásaként is, mivel az antibiotikum nemcsak a kórokozókat, de a normál bélflórát is elpusztítja. Ilyenkor a legfontosabb teendő a bélflóra pótlása.

Hogyan kezeljük a hasmenést?

Gyermekkorban az elhúzódó hasmenés veszélye, hogy a szervezet vizet és értékes ásványi sókat veszít. Ez kisgyermekeknél könnyen kiszáradáshoz vezethet. Fontos tudni, hogy a gyermek folyadékigénye a veszteség miatt akár 20%-kal is több lehet. A folyadék és sóveszteséget pótolni kell. Erre a legalkalmasabb a gyógyszertárban kapható rehidrációs sókeverék. Ha ezt a gyermek nem hajlandó bevenni, akkor ez lesz az a különleges eset, amikor a palackozott üdítőitalok jó szolgálatot tehetnek. Sok édesanya tapasztalja, hogy még a folyamatosan hányó gyermek is képes a kiskanalanként adagolt hideg üdítőt elfogyasztani. A só és víz mellett cukorra is szükség van, mert segíti a víz felszívódását a bélből.

Általános szabály, hogy a betegség annál gyorsabban gyógyul, minél hamarabb ürülnek ki a belek. Ezért bélműködést gátló szereket (hasfogók) csak akkor adjunk, ha a külső körülmények, pl. utazás kényszerítenek rá. Az étrend is zsírszegény legyen, a ropi (de nem a zsíros chips) jól bevált házi praktika az első napokban. Ehet a gyermek főtt rizst, krumplit, vagy reszelt almát is.

Az enyhe esetek a tünetek szerint gyorsan és eredményesen kezelhetők homeopátiás szerekkel.

A betegség veszélyei

A heveny hasmenés legsúlyosabb szövődménye a kiszáradás, amely miatt akár kórházi kezelés is szükséges lehet. Ha a gyermeknél hányás nem jelentkezik, akkor mindenképpen törekednünk kell a szájon át történő folyadékpótlásra.

Folyadékpótláshoz ásványvizek alkalmazhatók, amelyek pótolják az elveszett sókat. Figyeljünk oda arra, hogy a só- és folyadékpótlás mellett a cukorpótlás is fontos, mivel a víz felszívódásához a bélben cukormolekulákra is szükség van. Kisgyermeknek adható cukorral ízesített kamillatea, szűrt gyümölcslé, kivételes esetekben alakalomszerűen üdítőitalt is kaphat a gyermek.

A folyadékpótlásra legalkalmasabbak a gyógyszertárakban recept nélkül is kapható ún. rehidrációs (kiszáradás megelőzésére szánt) porkeverékek, melyek megfelelő mennyiségben tartalmazzák a szervezet számára szükséges anyagokat (glükózt, konyhasót, trinátrium-citrátot, kálium-kloridot). A port előzetesen felforralt, szobahőmérsékletre lehűtött vízben vagy cukrozatlan teában teljesen fel kell oldani.

Hányás esetén is törekedni kell arra, hogy apró kortyonként a gyermekkel megpróbáljunk folyadékot itatni. Fontos tudni, hogy hasmenéses betegségek esetén a napi folyadékszükséglet 15-20%-kal is megemelkedhet. Ha szájon át nem biztosítható a megfelelő folyadékbevitel, akkor indokolt a kórházi kezelés, amikor is infúzióval juttatjuk be a szükséges folyadékmennyiséget, mindaddig, amíg a gyermek nem iszik megbízhatóan.

A beteg állapota általában 2-3 nap alatt rendeződik. A betegség első napján ajánlott, hogy a beteg csak folyadékot fogyasszon. Állapota javulása esetén főtt krumpli vagy rizs, illetve ropifélék (nem pedig chips!) adásával megpróbálkozhatunk, a gyógyulás alatt könnyű vegyes, zsírszegény étrend a javasolt.

Mire figyeljünk?

Akut hasmenéses megbetegedés esetén nem tanácsos, sőt kifejezetten káros lehet a bélmozgást csökkentő, köznyelven hasfogónak titulált, gyógyszerek adása. Ugyanis ezek a gyógyszerek a bélmozgás csökkentése révén gátolják a kórokozó ürülését a gyomor-béltraktusból, amely feltétele a mielőbbi gyógyulásnak.
Alkalmazhatók ugyanakkor ún. adszorbensek, pl. széntabletta, amelyek megkötik a kórokozók által termelt méreganyagokat. Ma már léteznek a széklet állagát javító készítmények is, amelyek csökkentik a székletürítések számát.

Bakteriális eredetű hasmenések esetében sem szükséges antibiotikumos kezelés, bizonyos speciális esetektől eltekintve. Az antibiotikumok ugyanis nem gyorsítják a gyógyulást, azonban a kezelés önmaga is hasmenést okozhat.

A fertőzéses hasmenések esetén kiemelten fontos a megelőzés szerepe. A betegségek terjedésében a piszkos kéz, szennyezett élelmiszerek, rovarok játszanak szerepet, általában a nyári, kora őszi hónapokban fordulnak elő halmozottan. Megelőzés során fontos, hogy az alapvető higiénés szabályokat mindig igyekezzünk betartani, és erre figyelmeztessük a gyermekeket is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a kézmosás fontosságának szerepét. Lehetőleg csak ellenőrzött élelmiszereket fogyasszunk, különösen a nyári hónapokban kerüljük a nyers tojásból készült ételek (pl. majonéz) fogyasztását. A beteg gyermeket mindenképpen el kell különíteni a közösségből.

A krónikus hasmenéseknél minden esetében a kiváltok ok kezelése szükséges. Ennek módja a betegségtől függően változhat. Laktóz-intolerancia esetén például tejcukormentes étrendet kell tartani, de bizonyos esetekben szükség lehet gyógyszerek szedésére is.


2010. november 23., kedd

A "ly" és a "j" gyakorlása kisiskolásoknak multimédiás programmal

Találtam egy oldalt ahol egészen baráti áron lehet egy tanulást segítő lemezt rendelni. Segít a j és a ly betűk gyakorlásában.

Itt megtalálhatod

2010. november 22., hétfő

A természetes antibiotikumok II.

Az antibiotikumok hatásmechanizmusa
Most azonban már ideje megtudnunk, hogyan is hatnak az antibiotikumok a tudomány mai állása szerint. Az eredeti görög kifejezés jelentése: „az élet ellen". Ha a kezünkbe veszünk egy orvosi szótárt, például Prof. W. Pschyrembel Klinikai Szótárát, a következőt olvashatjuk az antibiotikum címszó alatt: gyűjtőfogalom, penészgombák, Strepto-myces vagy baktériumok anyagcseretermékei, és ezek félszintetikus származékai (...) amelyek gátolják a vírusok, baktériumok, gombák, protozoonok és esetenként a testi sejtek szaporodását, vagy ezeket el is pusztítják. Szűkebb orvosi értelemben azonban csak azokat a hatóanyagokat nevezzük antibiotikumoknak, amelyek baktériumok ellen hatnak, és amelyek vírusok és gombák ellen általában hatástalanok.
Az antibiotikumok terápiás felhasználhatóságának legfontosabb szempontja, hogy a leküzdendő mikroorganizmus anyagcsere-folyamatai a lehető legnagyobb mértékben különbözzenek a testi sejtekétől, azért, hogy az emberi szervezet ne sérüljön, és minél kevesebb mellékhatás alakuljon ki.
A penicillin felfedezése óta több ezer antibiotikus hatású anyagot fedeztek fel a természetben vagy fejlesztettek ki laboratóriumokban. A hatóanyagok e hatalmas tárházából ki lehet választani azokat, amelyek a lehető legerősebb antibiotikus hatással és minél kevesebb mellékhatással rendelkeznek. Az Egyesült Államokban 500, Németországban 200 antibiotikum-készítmény kapható, amelyek egy részének egészen speciális, szűk felhasználási köre van. Az antibiotikum-kutatóknak némiképp könnyebb dolguk van, mint a rák kezelésére szolgáló kemoterápiás gyógyszerek kutatásával foglalkozó orvosoknak, vegyészeknek és gyógyszerészeknek, mert a rákos sejteket a szervezet önmaga hozza létre, és éppen ezért ezek nagyon hasonlóak a test egészséges sejtjeihez. Éppen ezért a rák kezelésére használt úgynevezett citosztatikumoknak általában lényegesen súlyosabb mellékhatásaik vannak, mint az antibiotikumoknak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az antibiotikumok mellékhatásoktól teljesen mentesek lennének. Enyhe gyomorpanaszoktól kezdve a súlyos allergiás reakciókig sokféle nem kívánt kísérő tünet megjelenhet, nem is beszélve arról, hogy gyakori használat esetén a bélflóra és az immunrendszer nagymértékben károsodhat. Erről azonban kicsit később lesz szó.

Hogyan hatnak az antibiotikumok?
Az antibiotikumok három különböző, létfontosságú helyen avatkoznak be a baktériumok anyagcseréjébe.
A legtöbb kutatást a baktériumok sejtfalát károsító antibiotikumok körében végezték. Ebbe a csoportba tartoznak az úgynevezett béta-laktám antibiotikumok, amelyekhez a penicillinek és cefalos-porinok is tartoznak. A baktériumok sejtfala nagymértékben különbözik az emberi sejteket borító sejthártyától, így ezen antibiotikumoknak viszonylag kevés közvetlen mellékhatásuk van, ha eltekintünk az allergiás reakcióktól és a gyógyszer hosszú távú hatásaitól. Ha a baktériumsejtfal meggyengül vagy megsérül, fontos biokémiai folyamatok egyensúlya felborul, és a baktérium elpusztul, vagy nem képes szaporodni. Érdemes megemlíteni két kifejezést, amely gyakran előfordul az antibiotikumokkal kapcsolatban: a baktericid hatású antibiotikumok csökkentik a mikroorganizmusok sejtszámát, azaz elpusztítják a baktériumokat. A bakteriosztatikus hatású antibiotikumok ezzel szemben a mikroorganizmusok szaporodását gátolják, és a már jelen lévő baktériumok vagy természetes úton pusztulnak el, vagy az immunrendszer megsemmisíti őket. Normál körülmények között, ha a sejtosztódást nem gátoljuk, a baktériumok száma 20 percenként megduplázódhat, és a szervezet immunrendszere pusztán a mennyiségük miatt nem képes megbirkózni velük.
Más antibiotikumok lelassítják vagy gátolják a baktériumok enzimeinek működését, amelyek nélkül a kémiai reakciók nem tudnak bennük végbemenni. A szulfonamid például, amely egy teljes mértékben mesterségesen, laboratóriumban előállított hatóanyag, azt az enzimet gátolja a baktériumokban, amely a baktériumok működéséhez nélkülözhetetlen folsav előállításáért felel. A szintén folsavat igénylő emberi sejteket nem befolyásolja.
Az aminoglikozid antibiotikumok, mint a streptomycin, gentamycin vagy a tobramycin, befolyásolják a baktérium létfontosságú fehérjéinek felépülését. Ezek nagy hatékonyságú gyógyszerek, amelyeket injekcióként kell alkalmazni, hogy hatásukat az egész szervezetre ki tudják fejteni. Mivel nem tudnak különbséget tenni az emberi és a baktériumsejtek között, meglehetősen súlyos mellékhatásokat okoznak. Ez az oka annak, hogy a streptomycin gyakran eredményez maradandó halláskárosodást. Emellett nagyon súlyos vesekárosodást, különféle bőrkiütéseket és csontvelő-károsodást is megfigyeltek ezeknél az antibiotikumoknál. Ezért magasabb dózisban csak nagyon súlyos fertőzések esetén, kórházi felügyelet mellett alkalmazzák őket.
A baktériumok hatékony leküzdésének másik módja, ha sejtosztódásukat, azaz a szaporodásukat gátoljuk. Számos támadáspont létezik, amelyeken a különböző antibiotikumok be tudnak avatkozni a baktériumok sejtosztódásába. A girázgátló hatással rendelkező ciprofloxacin a DNS-giráz enzimet gátolja, amely bár hasonló formában az emberi sejtekben is megtalálható, de rendelkezik olyan megkülönböztető jegyekkel, amelyek miatt az antibiotikum nem téveszti össze a baktériumenzimmel. Más antibiotikumok teljesen más módon gátolják a baktériumok sejtosztódását.
Természetesen feltehetnénk magunknak a kérdést, hogy miért fontos annyi különböző antibiotikumot kifejleszteni és alkalmazni. Ha dr. Fleming a szabadsága előtt Enterococcusokból álló kultúrát felejtett volna az asztalán, amely a Staphylococcusoké-tól eltérő baktériumnemzetségbe tartozik, akkor valószínűleg semmi különös nem történt volna. Bár a penészgomba ugyanúgy rákerült volna a tenyészetekre, és megpróbált volna antibiotikus hatóanyaga segítségével helyet szorítani magának, de kétségtelenül csúfos kudarcot vallott volna. Az Enterococcu-sokat, amelyek többek között húgyúti fertőzéseket, sebfertőzéseket és néha veszélyes szívizom- vagy agyvelőgyulladást is okozhatnak, a penicillinnek ez a formája nem befolyásolja.
A különböző baktériumtörzsek felépítésükben és anyagcseréjükben olyan nagymértékben különböznek egymástól, hogy ezek leküzdésére teljesen más hatásmechanizmussal működő antibiotikumra van szükség. Számos baktérium egyik vagy másik gyógyszerre nem reagál, azaz ezekre az antibiotikumokra nem érzékeny.
Azokat a hatóanyagokat, amelyek különösen nagyszámú baktérium ellen hatékonyak, széles spektrumú antibiotikumoknak nevezzük. A baktériumok olyan élőlények, amelyek az évmilliók óta tartó túlélési harcuk során egész más problémákkal is meg-küzdöttek, mint amik elé az antibiotikumok állítják őket.
Ez az oka az úgynevezett rezisztencia kialakulásának, amelyről később részletesen lesz szó. Sok
mikroorganizmus viszonylag gyorsan érzéketlenné válik azokkal az antibiotikumokkal szemben, amelyekre eleinte minden további nélkül reagáltak. Ez a nagymértékű alkalmazkodóképesség a változó életkörülményekhez az egész emberiség számára hatalmas fenyegetést jelent, amely először az elmúlt évtizedek nagymértékű antibiotikum-felhasználása nyomán mutatkozott meg, és amely az új csodafegyver felfedezése körül kitörő eufória hatására háttérbe szorult.

A kiskondás

Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt. Nem tudták hasznát venni, nem vált be kondásnak sem. Hiába próbált vele az anyja akármit, mindegy volt annak.

Hát ez a teddlenerontsd kondásgyerek meghallotta egyszer, hogy a király annak adja a lányát, aki úgy el tud bújni, hogy az ő lánya nem találja meg.

– No, kiskondás! – mondta magában – most mutasd meg, ki szült! Sokat nyerhetsz egy kis ügyességgel!

Fel is szedelőzködött, kért egy tarisznya hamubasült pogácsát, nyakába kanyarította a cifra szűrét, avval elindult.

Ment, ment, mendegélt, árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, hol erdőben, hol sík földön. A pogácsa is fogytán volt már, de csak nem talált még a király kastélyára. Megy megint egy álló hétig, már az utolsó pogácsát is megette, de még semmit sem lát. Szomjas is volt már, olyan volt a nyelve a nagy szárazságtól, mint a felvert galuska.

– Mit csináljak már? Éhen vesszek? Ha ezt tudom, el se indultam volna.

Ahogy megy, nagy sokára talál egy kutat. A vályúján ült két fehér galamb. Odamegy.

– No, két fehér galamb! Én most titeket megeszlek, mert majd meghalok éhen!

Azt mondja a két fehér galamb:

– Ne egyél meg, kiskondás! Inkább húzzál nekünk egy veder vizet, szomjasak vagyunk nagyon. Jótét helyébe jót várj!

Úgy rimánkodott neki a két galamb, hogy nem ette meg őket. Odament a kút kávájához, húzott nekik egy vederrel, azután maga is jóllakott a jó hideg vízzel.

Avval ment tovább.

Hát szomjas már nem volna, de a hasa, az morgott, mint egy láncos kutya. Amint épp egy nagy pusztaságban vándorolt, talál megint valakit: egy sánta rókát.

– No, sánta róka! Akármi legyek, ha téged meg nem eszlek!

Könyörgött a sánta róka is, hogy ne egye meg: a kisfiának visz éppen egy kis ennivalót.

– Jótét helyébe jót várj, kiskondás! Majd segíthetek én még terajtad!

A kiskondásnak már dülledt a szeme a nagy éhségtől, de nem bántotta. Gondolta, hogy majd visszafizeti az még az ő jóságát!

Csetlik-botlik tovább a kiskondás. Szántáson, vetésen, tarlón, parlagon vitt az útja. Összekotorászta már az utolsó morzsát a tarisznyából, azt is megette. De mi volt az annak az éhes hasnak! Jobbra dőlt, balra dőlt, már azt hitte, sohasem ér oda, ahová akar.

Útjában akkor messziről meglátott egy nagy tavat. Ő bizony megnézi, hátha lesz ott valaki, valami. Lemegy a partjára, hát ott látja, hogy a víz szélében vergődik egy kis hal.

Odakap nagy mohón, felveszi a vízből a kis halat. De az azt mondja neki:

– Ne egyél meg, kiskondás, megszolgálhatom én még a te jóságodat!

Nézte a halat sokáig a kiskondás; szép volt nagyon, a pénze csak úgy ragyogott, ahogy rásütött a nap. Megsajnálta, és visszatette a vízbe.

Huncut dolog az éhség, nyomon követi az embert. A kiskondás bánta már, hogy útra kelt. De már mindegy. Ha ég-föld összeszakad is, ő már nem fordul vissza.

Ment, ment tovább. Hát megint talál egy kutat vályúval, a vályún két fehér galambot.

– No, már nem tesztek bolonddá! Nem nézek már se istent, se embert, megeszlek benneteket!

Rimánkodott a két fehér galamb, hogy csak most az egyszer ne egye meg őket, majd megszolgálják még a jóságát.

– Ugyan, ugyan, csak ki akartok rajtam fogni. Én meg, mint a bolond, hallgatok rátok! De azt bezzeg nem látjátok, hogy már felfordulok éhen!

Meg akarta fogni a galambokat, de azok rimánkodtak, esedeztek neki. Utoljára aztán mégsem bántotta őket. Húzott nekik egy vödör vizet, nyelt ő is egy nagyot a vederből, avval továbbment.

De már igazán azt hitte, hogy nem ér oda. Ebbe az éhségbe el kell pusztulni!

Már maga sem tudta, mióta, csak azt tudta, hogy nagyon régen úton van már. Beletörődött a sorsába, most már káreszkuresz, ahogy lesz, úgy lesz.

Nagy sokára mégis elért a kastélyhoz.

A kapuban ott állt a király. A kiskondás illendően odaköszönt neki, s a király el is fogadta:

– Hát hol jársz erre, te kiskondás, ahol még a madár se jár? Mi keresnivalód van itt?

Elsorolja aztán a kiskondás, mivégről jár ő erre. Bizony nagyon is ide igyekezett, merthogy azt hallotta, hogy a király annak adja a lányát, aki el tud bújni előle. Megpróbálkozik ő is, hátha lenne valami sikere a vállalkozásának.

– Jól van, fiam, jól van! – mondta a király. – De látod-e, itt van kilencvenkilenc emberfej a karón. Te leszel a századik, ha nem tudsz elbújni.

A kiskondásba nem szakadt bele a madzag, csak azt mondta:

– Majd lesz valahogy!

Bementek a házba. A kiskondás először is azzal állt elő, hogy bizony ő már nagyon éhes, vessenek neki egy kis maradékot.

Adtak neki annyit, amennyi belefért.

Másnap, ahogy felkelt, megy be hozzá a király, hogy bújjék már el, míg a lánya föl nem kel, mert ha fölkelt, nemigen tud előle elbújni.

Kászálódik a kiskondás, kászálódik, egyszer csak ott látja az első két fehér galambot. Kinyitja az ablakot, azok azt mondják:

– Gyere, rögtön elviszünk!

A kiskondás sem húzódott soká. Rájuk bízta magát, azok meg uzsgyi! Mentek vele, mint a szél, egyenest a nap háta mögé.

Felkészült a királykisasszony is. Lement a kertbe, leszakította a legszebb rózsát, perdült egyet a sarkán, és így kiáltott:

– Gyere elé, kiskondás! Ott vagy a nap háta megett!

Hű, ette a méreg a kiskondást, meg félt is! De mit csináljon? Kibújt a nap háta mögül, és ment egyenesen a konyhába.

Megvirradt a másnap. Felkel a kiskondás. Ránéz az ablakra, a sánta róka már ott ágaskodott, most az várta. Felkészül hirtelen, nyitja ki az ablakot, megy el a rókával.

A róka levitte őt hétszer olyan mélyre a föld alá, amilyen mélyre ásni lehet.

Kimegy a királykisasszony a kertbe, leszakítja a legszebb rózsát, s pördül egyet a sarkán.

– Gyere elé, kiskondás, a föld hét mélységéből!

Mit volt tenni, a kiskondás előbújt onnan is.

Harmadnap a kishalhoz ment el a tóba. Az levitte a tó egyik szögletébe.

Ide már nem ér el a szeme világa! Itt találjon meg!

De a királykisasszony, ahogy lement a kertbe, leszakajtotta a legszebb rózsát, perdült egyet a sarkán, s mindjárt hívta a kiskondást a tó fenekéről.

– Hát végem van! Az van! Már az enyém a századik karó! – mondogatta a kiskondás. – Már ha háromszor megtalált, negyedszer sem tudok én úgy elbújni, hogy rám ne akadjon!

Lefeküdt, hogy majd elalszik, kipiheni magát, de nem bírt ám sem aludni, sem pihenni. Csak hánykolódott, veckelődött.

Másnap virradóra ott lát az ablakán két fehér galambot. Ahogy azok őt meglátták, az egyik mindjárt elszállt, a másik ott maradt.

Beereszti a galambot. A galamb azt mondja neki:

– Gyere sebesen! Változzál át egy szép rózsává, én is azzá változom.

Úgy is lett. A kertben már délelőttre minden bimbó gyönyörűen kifeslett. Itt is, ott is szebbnél szebb virágok virítottak.

Lejön a királykisasszony, keresi a legszebb rózsát, hát kettőt egyformának talál. Leszakítja mind a kettőt, és a keblére tűzi.

Perdült egyet a sarkán, de már nem látta a kiskondást. Perdül még egyet, akkor sem látja!

– No, apám, nem látom a kiskondást. Úgy elbújt, hogy nem találok rá!

– Dehogynem, dehogynem! Perdülj még egyet a sarkadon, hátha meglátod!

Perdült a lány harmadszor is, de perdülhetett volna akárhányat, úgysem találta volna meg a kiskondást.

Akkor a lány kebléről az egyik rózsa galamb formájában elszállt, a másik meg a kiskondássá változott.

A királylány csak nézett, hogy maga előtt látta a kiskondást.

Akkor a kiskondás magához ölelte a lányt.

– Szívem szép szerelme! Én a tied, te az enyém! Ásó-kapa válasszon el egymástól!

Megölelték, megcsókolták egymást. A kiskondásból még hétszerte szebb legény vált. Olyanok voltak ott egymás mellett, mint a bokrétába kötött virág. Azután lagzit tartottak, boldogok lettek.

A kiskondásból olyan finom ember lett, akár a párja; a lányból meg olyan dolgos, szép asszony, amilyen a kiskondásnak kellett. Még most is élnek, ha meg nem haltak.

A természetes antibiotikumok I.



Előszó
Az antibiotikumok az egész világon a leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak. Ugyanúgy, ahogy a rák kezelésében a kemoterápiának, a reuma enyhítésében a fájdalomcsillapítók alkalmazásának, vagy éppen a különböző védőoltások használatának - az antibiotikumok alkalmazásának is vannak pártolói és ellenzői. Vannak, akik joggal hangsúlyozzák e gyógyszercsoport jótékony hatását a korábban halált okozó súlyos fertőzések leküzdésében, amelyek a penicillin felfedezésének és továbbfejlesztésének köszönhetően ma már messze nem olyan félelmetesek. Még olyan betegségekről is, mint a gyomorfekély, a gyomorrák egyes fajtái vagy a szívkoszorúér-megbetegedések, kiderült, hogy részben baktériumok okozzák, és esetleg antibiotikum-terápiával gyógyíthatók.
Mindezek ellenére még a gyógyszeres terápiát támogató orvosok és tudósok körében is egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy az antibiotikumok túlságosan széles körű alkalmazása halálos veszélyt jelenthet az emberiségre nézve, mivel a legveszélyesebb kórokozók egyre nagyobb számban válnak ellenállóvá a gyógyszeripar termékeivel szemben. Sok, korábban viszonylag ártalmatlan szerekkel is kezelhető fertőzést ma már csak a számtalan mellékhatással rendelkező „nagyágyúkkal" lehet féken tartani. A kórházakban pedig fenyegető mértékben nő a rezisztens baktériumok száma.
Mindazonáltal lehetőség van arra, hogy (az életveszélyes állapotokat leszámítva) a fent említett gyógyszerekről, az antibiotikumokról lemondjunk, és helyette természetes anyagokkal és módszerekkel kezeljük a fertőzéseket és előzzük meg kialakulásukat.
E könyv megírásával az a célom, hogy bemutassam mindazoknak, akik tudatosan is tenni szeretnének valamit az egészségük érdekében, hogy milyen természetes, antibiotikus hatással rendelkező anyagok segítségével lehet elkerülni a vegyi úton előállított gyógyszerek túlzott használatát.
Mindez természetesen nem arra szolgál, hogy átvegye az orvosok és egészségügyi szakemberek szerepét, de segíthet a természetes terápiákban rejlő lehetőségek és előnyök megismerésében. Meg fog lepődni, kedves olvasó, mennyi különböző gyógynövényt kínál számunkra a természet kertje, amelyek az antibiotikumokhoz hasonlóan a baktériumok szaporodását gátolják, vagy éppenséggel baktériumölő hatással rendelkeznek.

Bevezető
Kevés gyógyszer van, ami olyan nagymértékben forradalmasította a modern orvostudományt, mint az antibiotikumok. Szinte véletlenszerűen az orvosok kezébe került egy gyógyszer, amely gyorsan és megbízhatóan küzdötte le a bakteriális fertőzéseket. Még 60 évvel ezelőtt is a fertőzések okozták a legtöbb halálos kimenetelű megbetegedést. Sir Alexander Fleming felfedezésének, a penicillinnek köszönhetően azonban a tüdőgyulladás, a tuberkulózis (tüdőbaj), az agyhártyagyulladás, a tífusz, a vérhas vagy a vérmérgezés már nem olyan ijesztőek, mint korábban, hiszen szinte egyik napról a másikra megszabadulhatunk tőlük. Legalábbis úgy tűnt. Már nem sokkal az antibiotikum-terápia bevezetését követően azonban egyre többen hívták fel a figyelmet arra, hogy a mikroorganizmusok, amelyek közé a baktériumok is tartoznak, és amelyek ellen az újonnan felfedezett gyógyszerek olyan gyorsan hatnak, meg fogják találni a módját, hogy a rájuk leselkedő veszélyt elhárítsák. Olyan rezisztens törzsek alakultak ki, amelyek ellen az antibiotikus hatóanyagok tehetetlennek bizonyultak. Ekkor kezdődött el az a versenyfutás a legmodernebb laboratóriumokban dolgozó tudósok és az új életfeltételekhez alkalmazkodni próbáló baktériumok között, amely mind a mai napig tart. Számos tudósnak szilárd meggyőződése, hogy a legjobb úton haladunk afelé, hogy elveszítsük ezt a versenyt.
Az antibiotikus csodafegyver tömeges alkalmazása hatalmas mértékben erősíti a rezisztencia kialakulását. Elterjedőben vannak olyan halálos járványok, amelyeket antibiotikumokra rezisztens baktériumok okoznak.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kórokozók elpusztítása nem helyettesíti a szervezet immunrendszerének működését. Az antibiotikumok gyakori használata nagymértékben felborítja a szervezet hasznos baktériumokból és mikroorganizmusokból álló természetes egyensúlyát, és ezzel megnő a fertőzésekre való érzékenység is. Ennek eredményeként különböző panaszok jelentkezhetnek az ellenálló képesség hiányától kezdve az emésztési zavarokon át gombás fertőzések kialakulásáig a bélrendszerben, a nemi szerveken és a bőrön, sőt akár a vérben és az egész szervezetben is. Az antibiotikumok hatékonyságát nagymértékben rontja a hatástalan, sőt gyakran káros szintetikus formáik meggondolatlan használata.
Az itt felvázolt ördögi körből kiutat jelenthet, ha egyre inkább visszatérünk azokhoz az anyagokhoz, amelyeket a természet állít elő, és alkalmaz a mikroorganizmusok elleni küzdelemben. Ezeknek a természetes antibiotikumoknak általában sem rövid, sem hosszú távon nincs az immunrendszert gyengítő mellékhatásuk. Jól alkalmazhatók enyhe és közepesen súlyos fertőzések leküzdésére, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az antibiotikumok azok maradhassanak, amire kitalálták őket: az életveszélyes fertőzések erős és hatékony ellenszerei. A természetes antibiotikumok szinte kivétel nélkül a növényvilágból származnak, amelyek ezeket az anyagokat arra fejlesztették ki, hogy saját magukat hatékonyan megvédjék a baktériumoktól, vírusoktól és gombáktól. Ezek az apró élőlények a növényeket ugyanúgy megtámadják, mint az embereket és az állatokat, mert így jutnak táplálékhoz és így tudnak szaporodni, és eközben gyakran komoly károkat okoznak a gazdaszervezetnek. Ezért a természetes anyagok gyakran nemcsak a baktériumok ellen hatékonyak (mint az orvosi gyakorlatban alkalmazott antibiotikumok), hanem a gombák és vírusok ellen is.
A legfontosabb és leghatékonyabb természetes antibiotikumok ismerete lehetővé teszi, hogy ön hatékonyan védje meg magát és gyermekeit a fertőzésekkel szemben, és ha a betegség már kialakult, akkor ezek segítségével úgy győzheti le a kórt, hogy nem kell az erős antibiotikumok gyakran jelentős mellékhatásaival számolnia. A természetes, gyengéd hatású, immunrendszert stimuláló gyógynövényeket megelőzésre is használhatjuk, és nem csak a már kialakult fertőzés kezelésére, mint a vegyi úton előállított antibiotikumokat. így már nem kell tartanunk az esős, hideg évszakoktól, és a megfázás, mandulagyulladás, hólyaghurut vagy a geny-nyes bőrgyulladás magától meggyógyul. Az immunrendszer megerősödik, és a fertőzéseket nem fojtjuk el még azelőtt, hogy a szervezet saját védekezőrendszere működésbe léphetne.
A természetes antibiotikumok ma már értékes készítmények formájában is rendelkezésünkre állnak, amelyek minden gyógyszertárban vagy bioüzletben viszonylag olcsón megvásárolhatók, és könnyen alkalmazhatók. Aki azonban mélyrehatóbban szeretne ezzel a témával foglalkozni, az látni fogja, hogy nem nehéz a mikroorganizmusok ellen ható, gyógy- és teafüvekben vagy illóolajokban található hatóanyagokhoz hozzájutni és ezekkel az ellenálló képességet erősíteni. A természetes antibiotikumokat a világ minden kultúrájában évezredek óta sikeresen alkalmazzák. Annak ellenére, hogy csak az elmúlt évszázad modern kutatásai tették lehetővé, hogy ezeknek az anyagoknak a hatásmechanizmusát megértsük, a használatuk már a sok évezredes tapasztalat alapján elterjedtté vált. A modern vegyipari és gyógyszeripari technológia gyakran új lehetőségeket és elkészítési módokat teremt, amely biztosítja a természetes anyagok lehető leghatékonyabb felhasználását. A kezelés gyökerei azonban mindig az évmilliók óta létező gyógynövények erejében és a gyógyítók, orvosok és sámánok évezredes, gondos természeti megfigyeléseiben rejlenek.

A penicillin felfedezése
Az antibiotikumok használata valójában egyáltalán nem olyan új keletű, mint ahogy azt a modern gyógyszerkutatók sugallják. Már több mint 4000 évvel ezelőtt Kínában bőrfertőzések kezelésére használtak egyfajta kenőcsöt, amelyet penészes szójababból állítottak elő. Az amerikai indiánok ugyanerre a célra penészes kukoricából készítettek pasztát. Ma már tudjuk, hogy az erjesztőgombák antibiotikus hatású anyagokat állítanak elő, hogy megvédjék életterüket más mikrobáktól. Semmi pánik, nem fogok a bronzkorig visszamenőleg orvostörténeti adatokat felsorolni, de a XIX. század közepéig mégiscsak érdemes visszamennünk, hogy megérthessük, hogyan kerülhetett sor arra, hogy Sir Alexander Fleming 1928-ban egy olyan anyagot fedezett fel, amely képes a baktériumokat elpusztítani, és ezzel egy új, forradalmi gyógyszer diadalmenetének alapjait tette le.

A kórokozó mikroorganizmusok felfedezése

Először is menjünk vissza az időben a XIX. század második feléig. Anélkül, hogy pontosan tudta volna, hogy min is alapulnak a megfigyelései, Joseph Lister angol sebész az 1867-es év környékén elkezdett egy karbolsavas fertőtlenítősprayt használni, és sok higiéniai szabályt vezetett be a műtétek során. A kollégái eleinte természetesen nem vették komolyan, mert akkoriban úgy illett, hogy egy elfoglalt és keresett sebész munkaruháján láthatóak legyenek a széles körű orvosi tevékenység nyomai. Ráadásul az orvosi eszközöket sem fertőtlenítették és sterilizálták úgy, mint manapság szokás, hanem a következő használat előtt egyszerűen csak letörölték őket. Lister azonban megfigyelte, hogy éppen a legelfog-laltabb orvosoknál, akik mit sem sejtve nem figyeltek oda a higiéniára, fordulnak elő halálesetek műtét és szülés után. Csak hosszas meggyőzés és számos további haláleset után kezdte el a kórház, ahol Lister dolgozott, az általa kidolgozott tisztítási előírásokat alkalmazni, mivel cáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy nála lényegesen kevesebb volt a haláleset, mint kollégáinál. Ekkor azonban még senki sem tudott magyarázatot adni arra, hogy milyen összefüggés van a tisztaság és a műtétek és szülések utáni sikeres gyógyulás között.
Valójában Louis Pasteur és Robert Koch már régóta sejtették, hogy az akkoriban még láthatóvá nem tehető apró élőlények és a megbetegedések között lehet valami összefüggés. Ennek számos jelét összegyűjtötték, de az olyan megfigyeléseket, amelyek nem fértek bele a tudomány rendszerébe, akkor is, ahogyan ma is, nehéz volt érvényesíteni.
Edward Jenner 1800-ban beadott első himlő elleni védőoltása is azon feltételezés alapján készült, hogy vannak bizonyos kórokozók, amelyek a betegséget létrehozzák.
A tudósok már 1674 óta ismerik a mikroorganizmusokat, amikor Leeuwenhoek, holland kereskedő egy általa kifejlesztett nagyítókészülék - a világ első mikroszkópja - segítségével egy vízcsepp-ben „apró állatkákat" figyelt meg, és ezt a felfedezését a londoni Royal Societyvel is megosztotta. Ok azonban nem tudtak mit kezdeni az információval, különös furcsaságnak tartották, és nem foglalkoztak vele tovább. Leeuwenhoek természetesen baktériumokat fedezett fel.
Talán Louis Pasteur vált a leghíresebbé a mikroszkopikus élőlényekkel, azok szaporodásával és terjedésével foglalkozó tudósok közül. Az 1822 és 1895 között élt francia biológus és kémikus bebizonyította, hogy a hús romlását és bomlását a levegőben található apró élőlények okozzák. Jelentős mértékben hozzájárult az erjedési és rothadási folyamatok megértéséhez, amelyek egyrészt hasznosak a kenyér és a tej savanyításánál, valamint az élesztős kelesztésnél, másrészt viszont felelősek a rothadásért és az erjedésért. Az orvostudomány számára azonban kétségtelenül az volt a legnagyobb felfedezése, hogy a kórokozók különböző utakon be tudnak jutni a szervezetbe, és hogy a betegségek nagy részét fertőzések okozzák.

A mikroorganizmusok megkülönböztetése
Robert Koch volt a következő jelentős kutató azok sorában, akik egyengették a penicillin felfedezéséhez vezető utat. Kifejlesztett egy táptalajt agaragarbói, amely egy vörösalgából kivont tartós anyag, és amelyen a mikroorganizmusok bámulatos sebességgel szaporodnak, és így tulajdonságaik könnyen megfigyelhetők. Koch szorgalmas kísérleteinek köszönhető, hogy a baktériumokat sikerült egymástól megkülönböztetni és rendszerezni.
Ennek segítségével lehetővé vált a szövetekben, vérben, vizeletben, nyálban vagy gennyben talált baktériumok meghatározott körülmények közötti szaporítása.
Meg kell még említeni Hans Christian Gram dán kutatót is, aki 1881-ben kifejlesztett néhány módszert, amelynek segítségével a baktériumokat különböző színű festékanyagokkal meg lehet jelölni. Nem minden festékanyagot kötött meg minden baktérium, és ez a mikroorganizmusok további osztályozására adott lehetőséget. A róla elnevezett Gram-festést még mai kifinomult technikák is alkalmazzák az orvosi kutatásban, és a XX. század elején fontos segítséget nyújtott annak megállapításában, hogy melyik baktériumfajták ellen milyen antibiotikumok hatékonyak.

Újabb előrelépés: a baktériumok elpusztítása
Paul Ehrlich német kutató ezzel egy időben a párizsi Charité Intézetben kifejlesztett egy másik baktériumfestési eljárást metilénkékkel. Ez a festékanyag Hans Christian Gram találmányával szemben nem volt alkalmas tudományos kutatás céljára, mert minden baktériumot, amellyel kapcsolatba került, azonnal elpusztított. Paul Ehrlichnek azonban volt egy zseniális ötlete, amely felvillanyozta a mikrobiológusokat: olyan anyagokat kell találni, amelyek nagy affinitással kötődnek a baktériumokhoz, azokat elpusztítják, de a beteg szervezetét a lehető legnagyobb mértékben megkímélik. Számunkra ez az elképzelés már elavultnak tűnik, de abban az időben (a metilénkékkel történő kísérletek 1881-ben láttak napvilágot) ez áttörő újításnak számított. Ehrlich elsősorban vegyszerekkel és nem olyan szerves anyagokkal foglalkozott, amelyeket a penicillinhez hasonlóan élő sejtekből vontak ki, ezért számít a kemoterápia atyjának. A kemoterápia során - változó sikerrel - olyan anyagokat alkalmaznak, amelyek a rákos sejteket tönkreteszik, de egészséges sejteket nem.

Élesztőgombákkal a baktériumok ellen
15 évvel később fedezték fel először a baktériumölő hatással rendelkező penicillint. 1896-ban Ernest Duchesne francia orvostanhallgató írta le megfigyeléseit, amely szerint úgy tűnt, hogy az élesztőgombák olyan anyagot termelnek, amely a baktériumokat elpusztítja. A megfigyeléseit nem követte további kutatás, és hamar feledésbe is merültek. A tudomány világa akkor még valószínűleg nem állt készen egy ilyen felfedezés befogadására, hiányzott még néhány felismerés és mindenekelőtt tudatos lépések azon a hosszú úton, amelynek végén az egyes mozaikdarabkákból összeáll egy következetes fertőzéselmélet, amit majd a kutatás és a terápia megfelelő pontjain alkalmazni lehet. Duchesne egyértelműen azok közé tartozott, akik lehetővé tették a penicillin 30 évvel későbbi (újra)felfedezését. Sir Alexander Fleming skót orvos sem egyedül fedezte fel az első nagy hatékonyságú antibiotikumot. Ne szaladjunk azonban ennyire előre.
Fleming az első világháború idején asszisztensként dolgozott a londoni St. Mary Kórházban Alm-roth Wright orvos csapatában, aki olyan módszereket próbált kidolgozni, amelyekkel megakadályozható, hogy a brit katonák sérülései elfertőződjenek, és megelőzhető az ebből eredő vérmérgezés kialakulása. A korábbi háborúkhoz hasonlóan az első világháborúban is több esetben okozta a katonák halálát a sérülés elfertőződése, mint maga a sérülés. Ezért az elfertőződött sebekből kutatási célra mintát vettek, és a Koch által kifejlesztett agar táptalajon tenyésztették őket, hogy azokat megvizsgálhassák, és mindenekelőtt olyan anyagok után kutassanak, amelyek ezeket a kórokozókat károsítják anélkül, hogy az embernek ezzel túl nagy szenvedést okoznának. Az antiszeptikus sebészeti eljárások során Lister által kifejlesztett fertőtlenítőt nem lehetett terápiás célra felhasználni, mert mérgező volt, és a leukocitákat, a vérben található védekezősejteket gyorsabban elpusztította, mint magukat a baktériumokat, és így a szervezet védekezőrendszere nagyon gyorsan összeomlott volna. Wright az egyik első olyan kutatóorvos, aki felfedezte, hogy milyen hatalmas szerepe van a szervezet immunrendszerének a fertőzések sikeres leküzdésében.

A szervezet természetes védekezőrendszerének szerepe az idegen anyagok elleni harcban
1921-ben Fleming letette az antibiotikum-kutatás első mérföldkövét: felfedezte a lizozimet, amely a testfolyadékokban jelen lévő enzim, és át tudja törni a baktériumok sejtfalát, így elpusztítja őket. Mivel ezt az anyagot a szervezet maga termeli, a test saját sejtjeit természetesen nem károsítja. Fleming a saját orrnyálkahártyájából vett mintát egy megfázás során, és megállapította, hogy tartalmaz egy olyan anyagot, amely korlátozza a baktériumok szaporodását. Eleinte úgy gondolta, hogy makrofágok, azaz falósejtek hozzák létre ezt a hatást, azáltal, hogy feloldják a baktériumokat, de hamar rájött, hogy ez a feltételezés téves, és egy fehérjéről, pontosabban egy enzimről van szó. Ha az immunrendszer ép, akkor ez az enzim például a könnyfolyadékban és az orrgarattér nyálkahártyájában található, és megakadályozza, hogy a levegőben található baktériumok megtelepedjenek a szervezetben. Az a lizozim-koncentráció azonban, amit Fleming talált, túl alacsony volt ahhoz, hogy a nagyon veszélyes, különösen aktív baktériumokkal fel tudja venni a küzdelmet, és ezért sem ő, sem a kortársai nem folytatták a kísérleteket. Annak felfedezése azonban, hogy létezik a szervezetben egy olyan anyag, amely hatékony a mikroorganizmusokkal szemben, alátámasztotta Wright elméletét az immunrendszer hatalmas jelentőségéről, és további fontos támpontokat adott arra vonatkozóan, hogy a természetben számos olyan anyag található, amelyek segítségével védelmet biztosíthatunk a fertőzésekkel szemben.
Ahogy haladunk előre az időben, egyre közelebb jutunk 1928-hoz, és egyre izgalmasabbá válik a történet. Most is az történt, mint már többször is, hogy ezt a felfedezést is a véletlennek köszönhetjük, amely egy tehetséges kutató odafigyelésével és zsenialitásával együtt hasznos ismeretekkel szolgált az életveszélyes fertőzések gyógyításához. Fleming kortársai beszámolója alapján szenvedélyes játékos volt, főleg a biliárdot és a golfot kedvelte. Emellett azt is leírták róla, hogy pusztán önmaga szórakoztatására baktériumkultúrákból és különböző festékanyagokból kisméretű élő építményeket varázsolt a Petri-csészékbe. Fleming laborjában az ésszerűség keretein belül mindig megengedhető volt „egy kis felfordulás". így történhetett meg az, hogy megfeledkezett az egyik Petri-csészéről, amely már használhatatlanná vált, és egy sarokban várta, hogy valaki kiselejtezze.

A döntő pillanat
Valami ilyesmi történhetett azzal a Petri-csészével is, amely később a meghatározó felismerés forrásává vált. Fleming állítólag nem megfelelően elzárva, az asztalon felejtett egy Staphylococcusokat (a leggyakoribb kórokozót) tartalmazó baktériumtenyésztő csészét, mielőtt megérdemelt nyaralására utazott volna. Amikor visszatért a munkahelyére, felfedezte, hogy a csészében található baktériumtenyészetet egy másik, a levegőből odakerült mikroorganizmus beszennyezte. Ahelyett, hogy a használhatatlanná vált baktériumkultúrát kidobta volna, közelebbről is megvizsgálta, és megállapította, hogy a Staphy-lococcus-telepek a betolakodó mikroorganizmus körül egy sávban elpusztultak. A csésze többi részén azonban vígan növekedtek és szaporodtak a baktériumok. Magával a táptalajjal minden rendben volt, tehát valószínűleg az új mikroorganizmusok termeltek egy olyan anyagot, amely felszabadított számukra egy akkora területet, ami a fennmaradásukhoz és szaporodásukhoz szükséges. Fleming rájött, hogy egy penészgomba, a Penicillinum nota-tum, amely például a kenyér penészedéséért is felelős, szennyezte be a tenyészetet. Ezután izolálta és penicillinnek nevezte a baktériumok elpusztításáért felelős anyagot. Fleming még kb. három évig kísérletezett a penicillinnel, és rájött, hogy számos baktérium ellen hatékony, de vannak olyanok, amelyek ellen teljesen hatástalan. Az is előfordult, hogy ugyanazon mikroorganizmus ellen sem mindig volt sikeres a kísérlet, mert nem mindig volt elég magas a penicillin koncentrációja. Mindenesetre Fleming nem tartotta elég megbízhatónak ezt az eljárást, és 1931-ben jelentette meg az utolsó cikkét a penicillinről. Teltek-múltak az évek, és 1939-ig nem következett be áttörés ezen a területen.

A penicillin újrafelfedezése
Ekkor Howard Florey, Ernst Chain és Norman Heatley oxfordi kutatók újra felfigyeltek Sir Alexander Fleming munkáira, és 1940 és 1941 között több eljárást is kifejlesztettek a penicillin izolálására és megfelelő koncentrációban történő előállítására. Európában eközben már javában tombolt a második világháború, és ez a kutatókat is intenzívebb munkára kényszerítette. A penicillint 1942-ben kezdték el gyártani az Egyesült Államokban, mert itt a gyárak nem lettek bombatámadás áldozatai, mint Európában.
Az emberen végzett első kutatások elvégzéséhez összesen annyi penicillin állt rendelkezésre, amennyi manapság egyetlen antibiotikum-injekcióban található!
Végül 1945-ben Fleming orvostudományi Nobel-díjat kapott Floreyval és Chainnel megosztva.

Ahogy azt láthattuk, a jelentős természettudományos felfedezések szinte mindig egy sor különböző kutatási folyamat eredményeként jönnek létre.
Alexander Fleming 1881-ben született Darvelben, Ayrshire-ben egy skót farmercsalád fiaként. Testvérével, Roberttel együtt beiratkoztak a Londoni Egyetem Orvostudományi Karára, a St. Mary Oktatókórházba. Robert szemész lett, Alexander pedig 1928-tól 1948-ig a St. Maryben dolgozott. 1938-ban a bakteriológia professzora lett, 1943-ban tagjai közé választotta a Királyi Természettudományos Társaság, és 1944-ben lovaggá ütötték. 1945-ben Sir A. Fleming orvostudományi Nobeldíjat kapott Howard Floreyval és Ernst Chainnel megosztva. Fleming 1955-ben, 74 évesen hunyt el.

2010. november 17., szerda

Nyerjen! Játsszon Wolf Katival II.

Találja ki, mit énekel Wolf Kati!

A játék két napig tart.

Wolf Kati első nap egy rövidebb, második nap egy hosszabb részletet dúdol. Harmadik nap eláruljuk a megfejtést.

A játékosok között nyereményeket sorsolunk ki. Azok között, akik már első nap kitalálják a feladványt, három darab dedikált Wolfáramlat cd-t sorsolunk ki. A második napi megfejtők dedikált posztert nyerhetnek.




A megfejtéseket 2010. november 18-án 10 órakor hozzuk nyilvánosságra.

Kazal Kolos ügyvezető
Varázsbetű Fejlesztő Műhely
8230, Balatonfüred, Dózsa Gy. u. 11.
Telefon:87/482-155, Mobil: 30/227-06-91, Fax: 87/482-155

2010. november 16., kedd

Szabályok a "j" és az "ly" írásához

Nyelvünk világunk megismerésére szolgál, s ahogyan állandóan változik világunk, társadalmunk, életünk, a nyelvnek
is meghatározott módon, de változnia kell. Így a nyelvet beszélõ, a társadalomban élõ embernek is idõrõl idõre
képeznie kell önmagát, hogy korunk változó követelményeinek megfelelhessen.

Olvasni és helyesen írni mindenkinek meg kell tanulnia, másképpen nem tud beilleszkedni a társadalomba.
A tapasztalat azt mutatja, hogy mind az olvasási, mind a helyesírási készség egy bizonyos életkorban alakítható
ki a legjobban, s ez a 6-10. év. De szerencsére helyesírásunk ezután is fejleszthetõ! A helyesírási szabályok,
törvényszerûségek ebben a tanulásban segítenek bennünket, mindenkor (hiszen állandóságot nyújtanak a változásban).


A j és az ly írásában bennünket segítő szabályok, összefüggések:

I. A szó elején:
mindig j írandó(javul, jel, jó, jég, jegenye stb.)
kivétel:lyuk szó és származékai (lyukat, lyuggat, lyukasztó stb.)

II. Szó belsejében:
-r után mindig –j írandó (férj, fürj, varjú, sarjú stb.)
a szótõhöz tartozó –t elõtt mindig –j írandó (sajt, hajt, rejt, sejt, ejt, felejt, selejt, fojt(ani), sújt(ani), gyújt(ani), gyûjt(eni) stb.
Figyelem!

A toldalék elõtt a következõ szavakban ly írandó: helytelen, folyik, folyton, folytonosan, folytat, folytán, folyt (a víz), súly, súlyos,súlytalanság stb.
- a tulajdonviszonyt jelölõ –ja, -je toldalék mindig „pontosjével" írandó:kapuja, ceruzája, medvéje stb.
Figyelem!
Gyakori a szótõhöz tartozó végzõdés: gálya, pálya, osztálya, ibolya,máglya, mulya, furulya, skatulya, gólya, Orsolya, zsöllye, gereblye stb.


III. Szó végén:

1. Egy szótagból álló szavak végén:
- legtöbbször –j írandó: baj, haj, zaj, báj, háj, báj, nyáj, tej, fej, díj, új stb.

Figyelem! Egy szótagból álló szó végén ritkán írunk „ellipszilon”-t: hely, mely, mély, ily, oly, boly, foly(ik), moly, súly, gally stb.

2. Két vagy több szótagból álló szó végén:
-legtöbbször –aj: robaj, kacaj, óhaj, talaj, olaj, karaj, paraj, moraj, tolvaj, zsivaj stb.
Ritkán –aly: tavaly, karvaly stb.
-legtöbbször –ály: akadály, apály, aszály, dagály, hatály, kristály, osztály, tartály, viszály stb.
Ritkán –áj: muszáj, papagáj stb.
-legtöbbször –ely: gerely, pehely, székely, tengely, zsindely, hüvely stb.
Ritkán –ej:dörej, zörej stb.
-legtöbbször –ély: csekély, esély, ünnepély, tekintély, személy, kedély, szenvedély, szeszély, rejtély stb.
Ritkán –éj: karéj, taréj stb.
-legtöbbször –oly, -öly: komoly, mosoly, fogoly stb.
-legtöbbször -lya, -lye a végzõdés:datolya, derelye, fáklya, gálya, máglya stb. Ritkán -ja, -je: kopja, szója, tuja, cserje, fehérje


IV. A toldalékokban:

Igékben:
- a felszólító mód jele mindig j: írj, mondja, várj, mosolyogjon, folyjon! -ja, -juk, -jük, -játok, -ják igei személyragok mindig j-vel írandók - látja, mondjuk, kérjük, várjátok, írják stb.
-ajt, -ejt: igeképzõ mindig j-vel írandó: felejt, hullajt stb.
-olyog, -elyeg, -ölyög igeképzõ mindig ly: gomolyog, émelyeg, hömpölyög stb.


Névszókban:
-ja, -je, -juk, -jük birtokos személyjel mindig j: kapuja, hegedûje, darujuk, heverõjük stb.
-jai, -jei a több birtok jele mindig j: vejei, haverjai stb.
- a (j)ú, -(j)û melléknévképzõ mindig j: erejű, hajú, szép ruhájú, nagy erejű az –aj, -ej fõnévképzõ legtöbbször j: kacaj, zörej, dörej stb.
- az –ály, -ély fõnévképzõ többnyire ly: rejtély, veszély, szabály stb.


V. Névmások írásakor:
- a j hang mindig ly: ilyen, olyan, milyen, semmilyen, valamilyen, akármilyen, bármilyen stb.
Kivétel: vajon


VI. Indulatszókban :
- a j hang mindig j: jaj, hej, ej


VII. A hiátus jelensége esetében:(amikor két magánhangzó közé j hangot ejtünk)
- nem írunk semmiféle j hangot: Mária, dió, fiú, leány


VIII. Mássalhangzó-törvényszerûségek érvényesülése esetén:
Fokozottan ügyeljünk az összeolvadás, részleges hasonulás és az írásban nem jelölt teljes hasonulás eseteire!
- Azokat a szavakat, amelyek kiejtésében összeolvadás, részleges hasonulás vagy írásban nem jelölt teljes hasonulás történik, a szóelemzés elve írjuk (barátja, kapáljon, adjátok, kertjei stb.)

Gyakran használt szavak
(érdemes tudni a következõ kifejezések írását):
ajánlat, ajtó, akadály, akármilyen, amely, amilyen, apály, aszály, bájos, bélyeg, beljebb, bója, bolyong, csekély, cserje, dagály, duhaj, engedély, erkély, éjjel, fajta, fejleszt, fejlõdik,
feszélyez, fogoly, fojtogat (pl. a füst), folyik, folyjon, folyó, folyosó, folytat, folytatólagosan,
folyton, folyvást, fúj, fújjon, furulya, gally, gólya, golyó, gömbölyû, gyûjt, hajó, hajsza, hagyja, harkály, héja, hely, helyes, ibolya, ifjú, ijed, ilyen, játszik, játsszon, javít, jó, kályha, karaj,
kevély, kijjebb, király, kristály, komoly, kölyök, lejjebb, lesújt, lyukas, majd, mély, milyen, mindjárt, moly, mosoly, muszáj, óhaj, olyan, osztály, pálya, papagáj, rejly, robaj, saját, sajnos, selyem, súly, súlyos, süllyed, süllyeszt, szabály, széjjel, személy, szenvedély, szeszély,
j, talaj, tartály, tavaly, tengely, új, ujj (végtag), újjá (varázsol), újdonság, ujjong, újság, ünnepély, vajon, varjú, veszélyes, vijjog, zaj, zsámoly, zsivaj, zsöllye.


És: Ha nem vagy biztos valamelyik szó írásában, inkább nézd meg a helyesírási tanácsadó szótárt!

Nyerjen! Játsszon Wolf Katival!

Mikor Wolf Katival beszélgettünk, kitaláltuk, hogy egy kis játékot szervezünk.

A játék lényege nagyon egyszerű: Kati énekel egy kis dalrészletet. Ha Ön kitalálja, hogy mit énekelt, nyerhet.

A játék két napig tart. Első nap - azaz ma - egy rövid dalrészletet hallhat. Ha kitalálja a megfejtést, dedikált cd-t nyerhet.

Holnap Kati már egy hosszabb részlettel jelentkezik. Ha holnap sikerül megfejtenie a rejtvényt, akkor dedikált posztert nyerhet.

A megoldást csütörtökön fedjük fel, ekkor hirdetjük ki a nyerteseket is!

Tehát, játsszon velünk, és nyerjen! Kattintson ide!



Kazal Kolos ügyvezető
Varázsbetű Fejlesztő Műhely
8230, Balatonfüred, Dózsa Gy. u. 11.
Telefon:87/482-155, Mobil: 30/227-06-91, Fax: 87/482-155

2010. november 14., vasárnap

Bezzeg az én időmben!

Nemrég tanúja voltam, amikor fiatal - ötvenes, hatvanas - nagymamák felidézték iskolai emlékeiket. A beszélgetés apropóját az adta, hogy elsős unokáik szinte mindegyikének gondja van az olvasással.
- Még csak most kezdték el a tanévet, nem is ismerik a betűket, de képek segítségével már olvasniuk kell! - csodálkozott az egyik.
- Az én Zsuzsimék tanulnak betűket, de csak olvasni, írni még nem. - dohogott a másik. - A tanító néni azt mondta a szülői értekezleten, hogy ez a késleltetés is segít abban, hogy karácsonyra már olvashassanak.
- Csak rohannak, rohannak így nem csoda, ha nem lesznek biztos alapú tudásuk - kontrázott a harmadik.


Megkérdeztem hát, hogy emlékeznek: ők hogyan tanulták az olvasás-írást?

"Az én időmben"
Az 50-es, 60-as években a "régi iskola" egykori tanulói - azaz a mai nagymamák, nagypapák - számára az olvasás, írás tanítása-tanulása elválaszthatatlan volt egymástól.


Beszélgetésből kitűnő!
Az előkészítő időszakban rengeteget beszélgettek a tanító nénivel - még külön tantárgyként is szerepelt a beszélgetés! - és megtanulták " kihallani" a szavakból az egyes hangokat. Mikor már mindenki le tudta választani a szó kezdőhangját - először a magánhangzókat - megtanulták az illető hang nyomtatott jelét, illetve ezzel együtt az írott jelet és annak megalkotását, azaz leírásának technikáját is.

Könnyen szálló mássalhangzó
Aztán megtanultak egy mássalhangzót is - mégpedig olyat, amelyet jó hosszan lehetett folyamatosan hangoztatni pl.: l, m. Elsőként tehát azokat, amelyek helyes képzése szinte senkinek nem okozott gondot. (Csak ezután jöhettek a problémás s, zs, sz, z, illetve az r.)

Kapcsoltam


Ezután következett az összekapcsolás: a tanító néni az egyik kezébe fogott egy kartonlapot, amelyen például egy "ó" betű volt. A másik kezébe egy olyat, amelyen egy "l". A gyerekek elkezdték mondani hangosan hogy "ó", miközben a tanító néni közelítette egymáshoz a két kezét. A gyerekeknek nem volt szabad abbahagyni az "ó" hangoztatását, és mikor a két lap összeért, folyamatosan az "ó"-hoz kellett mondani az "l"-t. Így született meg az " ól". Aztán a tanító néni megcserélte a lapokat, és remek dolog volt felfedezni, hogy a "ól"-ból "ló" lett.
Ma már szinte hihetetlen, de ezt minden betűvel rengetegszer eljátszották. Még érdekesebbé vált a dolog, mikor már három betű "állt sorban kézen fogva".

Scrabble az olvasásórán
Mindenki olvasókönyvének a hátsó lapjához egy betűtartó volt rögzítve. Ez keménypapírból készült, és fiókjaiban laktak a betűlapocskák. A lapocska egyik oldalán nyomtatott kisbetű, a másikon ugyanaz a nyomtatott nagybetű. (Hol volt még akkor a "Játék a betűkkel", vagy pláne a "Scrabble"! Mégis milyen remek szókirakó versenyekre adott ez lehetőséget! A nagymamák szemében ennyi év távolából is felcsillant a vidámság!)


Két év!
A magyar nyelvben használt összes kis és nagybetű nyomtatott és írott alakjának megtanulására két év állt rendelkezésre!

Légírás
Ugyanilyen alapossággal sajátították el - az olvasással párhuzamosan haladva - az írást is. Miután a tanító néni a teljes táblát igénybe véve jó nagy alakban, szép lassan, magyarázattal kísérve felrajzolta az új betűt, a gyerekek egyenként ugyanígy átrajzolták a mintát. Azután következett a levegőbe írás együtt, a mozdulatokat hangosan szavakkal is megerősítve.
Már az iskola előtti nyáron mindenki gyűjtötte az újságpapírt. Ebből készült a papírfüzet, amelybe vastag piros vagy kék ceruzával először írták le egyedül az újonnan tanult betűket. Csak ezután következett a vonalas füzet.

Szebb lehet!
Minden elvégzett feladat végére sorminta került. A díszítő sorminta betűelemekből állt - kör, álló egyenes, pálcika, fecskevonal stb. - és a kéz ügyesítését, a betűírás előkészítését szolgálta. Ha tanultak egy új betűt, azt a korábban tanultakkal minden lehetséges formában összekapcsolták.



Mindenki!
- Ki jobban, ki rosszabbul, de mindenki megtanult írni-olvasni! - bólogatnak a nagymamák, bár lehet, hogy ezt már csak a mindent megszépítő emlékezet mondatja velük.
Hogy mégis miért írtam le mindezt Önnek?
A nagymamák visszaemlékezéseiben remek ötletek egész sorát találtam, és talán éppen ezek egyikével lehetne segíteni az Ön olvasási és írási nehézségekkel küzdő gyermekének!

Kazal Kolos ügyvezető
Varázsbetű Fejlesztő Műhely
8230, Balatonfüred, Dózsa Gy. u. 11.
Telefon:87/482-155, Mobil: 30/227-06-91, Fax: 87/482-155

A fantasztikus nagynéni


Ma délelőtt adta az M2 csatorna az 1986-os, Ruttkai Éva főszereplésével készült "régi" magyar filmet.
Következő rész: övőhét vasárnap 2010.11.21. 9,35-kor M2-n

A film főszereplője a háború után kikerült Dél-Amerikába. Most hazajön, és találkozni szeretne régi szerelmével. Ugyanakkor elvállalja, hogy vigyáz rokonai gyermekeire, két égetően rossz fiúra, míg a szülők külföldön nyaralnak. Hogy ebből mi lesz? Aki megismerkedik a film elején a "fantasztikus nagynénivel", valamint Hubával és Csabával, már akkor sejteni fogja.

2 részben adják le:
Több évtizedes távollét után Máli néni a messzi Argentinából látogat haza, hogy megkeresse régen nem látott szerelmét. Unokahúga családjánál száll meg, és összebarátkozik két kis unokaöccsével, Csabával és Hubával. A fiúk is azonnal szivükbe zárják a hóbortos, ám nagyon szórakoztató nagynénit, aki országos túrára indul, hogy megkeresse régi udvarlóját. Máli néni is hűséges és kitartó társakra lel Csabában és Hubában, akik végig kitartanak az izgalmas és szórakoztató kalandok során.

a film letölthető innen

könyvben megvehető itt


2010. november 9., kedd

Kormos István: Mese a két kicsi ökröcskéről

Volt egyszer egy szegény asszony, annak egy legényke fia, furfangos, eszes gyerek, eleven, mint a csík. Azt mondja egyszer a szegény asszony a fiának:

– Szaladj, fiam, hozz az erdőről egy öl fát, hadd süssek kenyeret!

Azzal feltarisznyázza egy szem hamuban sült pogácsával; az vállára kapja a fejszét, s megy az erdőre. Ott nekiáll a fáknak, vágja istenesen. Mikor már eleget kidöntött, megtörli a homlokát, leül éhesen, s nyúl a tarisznyába. Alig harap a pogácsába, valahonnét előtte terem egy ősz öregember, s azt mondja neki:

– Hallod-e, fiam, adj nekem abból a pogácsából, három napja nem ettem!

A fiú kettétöri a pogácsát, felét az öregnek nyújtja, s esznek ketten. Evés után megint megszólal az ősz öregember:

– No, fiam, mivel jó szívvel voltál hozzám, én is adok neked valamit. Sunyd be csak egy kicsidég a szemed.

Besunyja nevetve a legényke, s mire kinyitja, ott áll előtte két kicsi fekete ökör, akkorák, hogy alig látszanak ki a fűből. Nagyot kurjant örömében, de akkor azt mondja az ősz öreg:

– Ohó, majd elfelejtettem, hogy szekér is kell az ökrök után. Sunyj még egyszer!

Megint suny a legényke, s egy szempillantás alatt ott a szekér is; az a két kicsi fekete ökör meg ott áll a szekér előtt befogva. Most örül meg csak igazán a legényke! Fordul az ősz öreg felé, de az úgy eltűnt onnét, hogy se híre, se pora nem maradt. Akkor nekiáll, s hányni kezdi föl a szekérre a kivágott fát. Hanem egyszer csak megtorpan, erős töprenkedésbe esik.

– Hajhaj! Hogyan bírják el a sok fát azok a csöpp jószágok? – kérdi maga elé.

Akkor hátrafordul az egyik kicsi ökör, s megszólal szakasztott emberi hangon:

– Sose törődj azzal, kis gazdánk! Elbírunk mi százszor annyit is, csak jól rakd meg!

Hitetlenül néz a fiú, de megrakodik, s csakugyan, elindul a két kicsi ökör nagy dübörgéssel haza az erdőből. Beér a legényke a szekérrel a faluba. A bíró háza előtt ott áll a kövér bíró meg a gróf, egy piszkafahosszú, keszeg ember. Nézik elhűlve, hogy a két csöpp fekete ökör milyen könnyedén húzza azt a nagy szekér fát. Kérlelni kezdik a legénykét, hogy adja nekik az ökröcskéket, náluk jobb helyen lesznek. De beszélhetnek, a legényke nem adja. Megmérgesednek: a bíró lehányja az útra a legényke fáját a gróffal, s nagy ordítva ráparancsolnak, hogy húzassa be egy fordulóra az erdőt, különben elbúcsúzhat a két kicsi ökröcskétől, de az életétől is.

– Jól van! – komorodik el a legényke. Csördít az ostorával, s szekerezik vissza az erdőbe. Ott megállítja az ökröket, nagyot sóhajt, nézi a sűrű rengeteget, s azt se tudja, mihez kapjon. Akkor megint megszólal az egyik kicsi ökröcske:

– Sose búsulj, kis gazdánk! Csavard le az egyik szarvam, abban találsz egy se vége, se hossza kötelet, tekerd vele körül az erdőt, s kösd a kötelet a szarvunkra. A többit csak bízd ránk!

Úgy is tett. Körülszaladta a rengeteget, körültekerte azzal a se vége, s hossza kötéllel, s a kötél két végét rákötötte a két kicsi fekete ökröcske szarvára; ahogy haladtak, mind kopaszabb lett mögöttük a hegy. Az erdő madarai ijedten csapongtak a lábra kelt erdő fölött, csodálkozva ezen a bolondságon.

Hát a kövér bíró meg a keszeg gróf! Azok hogy elhűltek, amikor meglátták az úton a fújtató, dübörgő két kicsi fekete ökröcskét s mögöttük a vonuló rengeteget. De mire észbe kaptak volna, a két kicsi ökröcske már ott fújtatott a bíró kapuja előtt, neki a kapunak, rontották össze, be az udvarra. Nagy recsegéssel-ropogással utánuk az erdő, torlódik egy halomba, hogy elborítja az udvart, el a bíró házát. Ugrik is el onnét a bíró meg a gróf, s neki a legénykének. Az csak áll somolyogva.

– Elhúzattam az erdőt, bíró uram – nevetett a dühös bíróra –, van már mivel alágyújtani!

De azok csak ordibálnak; vörös a bíró képe, a gróf meg azt habogja, hogy menjen csak vissza, s szántsa föl az erdő helyét, vessen a földbe búzát, boronálja el, arasson, csépelje el a termést, őrölje meg a búzát, s húzasson be az udvarára egy fordulóra hétszázhetvenhét zsák lisztet, de még aznap estig, mert különben elszedik tőle a két kicsike fekete ökröcskét, s vége szakad az életének is.

A két kicsi ökör csak fújtatott erre, a legényke csördített egyet, s fordultak vissza. Kezdi a legényke az erdő helyén a szántást: föl a hegyre, le a völgybe. Aztán vet, boronál; egykettőre kikel a búza, nő, megsárgul a kalász, s arathat a legényke. A két ökröcske csépeli sebesen, gyúrja, tapodja, s fújják egyetlen halomba a kicsépelt búzát; aztán őrlik, járják a malomban, csak úgy ragyog fekete testük az izzadságtól. Közben a nap gyorsan hull alá a nyugati égen. A kövér bíró meg a keszeg gróf kinn állanak a kastély tornácán, nézik nagy örvendezéssel a napnyugtát; a legényke is látja, s megvakarja az üstökét, hogy immár befellegzett, amikor megszólal az egyik kicsi ökröcske:

– Sose búsulj, kis gazdánk! Nem lesz semmi baj.

Azzal nekifut az egyik kicsi ökröcske, amelyik megszólalt, neki a hegynek, föl a hegy legmagasabb csúcsára, felszúrja az éppen elmerülő napot a szarvára, megrázza a fejét, s visszahajítja a napot a keleti égre, hadd világoljon. A másik kicsi ökröcske meg a felkelő holdat ökleli a hegy mögé. S ledübörögnek a legénykéhez, hányják föl a szekérre a liszteszsákokat, s amikor megrakodnak, megindulnak nagy nyikorgással a hétszázhetvenhét zsák búzával, egyenest a gróf udvarára. A kastélykapuban csördít egyet a legényke, az ökrök nagy dübörgéssel nekiszaladnak a kapunak, összerontják, neki a kastélynak, hogy nagy pengéssel kimozdul a helyéből, s elborítják a hétszázhetvenhét zsák búzaliszttel az udvart, eltemetve alája a bírót meg a grófot. Úgy másznak azok elő a liszthegyből, orruk, fülük lisztesen, mint valami molnárinasnak.

– Elhoztam a termést, gróf uram – nevet a csupa liszt grófra a legényke –, most már van mit aprítani a tejbe!

– Héj, te kölök! – ordibál a gróf, s áll a bíróval a legényke elé. – Ne űzz ám csúfot velünk! Azt mondom neked, hogy elvígy minket a szekereden a pokolba, mert ha nem, búcsúzhatsz az ökreidtől, de az életedtől is!

S néz a bíróval a legénykére, az hivén, hogy most megfogják, meg, ezzel a paranccsal. Gondolkozik is a legényke erőst, de akkor csap a farkával az egyik ökör, bődül nagyot, hogy csak a gazdája érti.

– Hát mehetünk – mondja a legényke –, hisz éppen oda valók, a pokolba!

És fölsegíti a kövér bírót meg a keszeg grófot a szekérderékba: ő is fölül, s megindulnak, ki a kastélyból, nagy porozással szekerezve végig az országúton. A két kicsi fekete ökröcske először lassan cammog, de gyorsul a menésük, haladnak fönn a hegyek között nagy dübörgéssel, csak úgy szikrázik a szekér kereke; vágtatnak el nagy feneketlen szakadékok mellett, át a szakadékokon, fákon, fellegeken, sötét szurdokon, a szekérderékban rázkódó bíróval meg gróffal.

Egyszer csak elérnek egy hatalmas, kopár fekete sziklához; a szikla kapuforma, ez van belevésve ákombákomokkal: „Pokolkapu”. A két kicsi fekete ökröcske megtorpan a szikla előtt, s beütik szarvukkal a pokolkaput. Kénes felleg csap ki a kapun, már hőkölne vissza a gróf meg a bíró, de az ökröcskék leszegik a fejüket, s behajigálják a két hadonászó alakot a kapun. Összecsapódik utánuk nagy dübörgéssel a pokolkapu, s áll előtte nevetve a legényke. Aztán föl a szekérre, a két kicsi ökör közé csap, s megindul onnét tovaszekerezve.