A következő címkéjű bejegyzések mutatása: versek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: versek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 2., szombat

Apák napjára


Igenis van olyan fiú, aki nem csap be,
aki hercegnőmnek hív,
aki smink nélkül, kócosan is szeret.
Aki ágyba viszi a reggelidet,
segít ha valamit nem tudsz
és mindezek közben nem néz hülyének.:)
Nem használ ki,
izgul érted ha elmész valamerre.....

igen....

létezik ilyen férfi.......


ő az apukád!:D ♥♥



Nem számít, hogy ki volt az apám. Az a fontos, hogy én kire emlékszem.




Áldott az az ember, akit sok gyengéd hang szólít apának.




Hálátlan dolog családfőnek lenni: gondoskodik mindenkiről, mégis mindenkinek az ellensége.




Sokkal egyszerűbb apává válni, mint annak lenni.




Mezei András: Apja és fia


Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.

Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.



Ady Endre: A proletár fiú verse

Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember.
Nincs, nincs sehol.

Az én apám kopott kabátú,
De nékem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.

Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.

Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.

Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítaná ezt a nagy, földi
Komédiát.

Az én apám, ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.

Az én apám, ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.

Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.


Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!




Bartos Erika: Apák


Barna szemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.

Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.

Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.

Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.

Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.

Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.

Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.

Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona.

2011. március 13., vasárnap

Óvodás ballagó dalok-versek

Lassan közeleg a ballagás óvodákban, iskolákban. Nálunk is aktuális lesz idén az egyik gyerkőcnél az óvodai búcsúzkodás.
Ő azon ritka csemeték egyike aki még be sem töltötte a 6 évet, sőt, még május 31.-ig sem fogja. Viszont már tavaly készült az iskolapadba.
Idén a nevelési tanácsadó által elkészített pszichológiai vizsgálat tökéletes eredményt mutatott arra, hogy az az 50 nap amivel a kiírt határidő után született ne számítson semmit.
Hozta a szintet, sőt némely dologból túl is szárnyalta az elvárásokat. Nyugodt, csendes, motivált kislány, egyedül a magasságába és a súlyában találhatnak kivetni valót, mert alacsony és vékony.
Ígéretet kaptam nagy szorgalomra, és sok piros csillagra Tőle, így elengedem a suliba....aztán remélem nem bánom meg :)))


B.Radó Lilli - Búcsú az óvodától

Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!

Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!

Azt a sok jót...

Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

Tóth Juli: Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!


Várkonyi Katalin: Mezei csokor

Tarka mező virágai
Lilák, sárgák, kékek
Hadd kötök most belőletek
Búcsúcsokrot szépet.


Búzavirág, pipacs, láncfű
Marad még a réten-
Búcsúzom az óvodától
Hadd búcsúzzam szépen.

Csanádi Imre: Hatévesek búcsúzója

Hatévesek vagyunk mi,
kapun kiballagunk mi,
iskolába, iskolába,
iskolába megyünk mi.
Ott akarunk tanulni,
olvasni meg számolni,
nem tudatlan- tanulatlan,
nem oktondin felnőni.
Aprók, cseprők, bikficek!
Minden jót már tinektek!
Még egy kicsit, még egy picit,
még egy csöppet nőhettek.
Tőletek már megválunk,
kell a sarat megállnunk.
Esztendőre, vagy kettőre,
nektek helyet csinálunk.



Óvodába jártam

Kedves Óvónéni!
Kedves óvodások!
Mától kezdve én már
iskolába járok.

A hátamon lóg majd
a nagy iskolatáska,
a könyv és a füzet,
nem is fér el másba.

Tolltartót is kapok:
benne tollszár, tollak.
Talán már írni is
megtanulok holnap.

Hogyha tudok írni,
írok egy levelet,
annak, akit itt a
legjobban szeretek.

Óvónéni nevét
írom a levélre,
a tanítóbácsi
megdicsér majd érte.



Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok.
Talán vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok.

Itt hagyunk, itt hagyunk téged, kedves óvoda,
Ígérjük, ígérjük, hogy nem felejtjük el soha.

Jó volt itt, jó volt itt, három évig játszani,
Most megyünk, most megyünk az iskolába tanulni.

Kis szívünk visszahúz ide hozzád, óvoda,
Mégis inkább elmegyünk, a viszontlátásra!



Drága kis óvodánk, búcsúzunk ma tőled
Már e szó is kicsalja szemünkből a könnyet
Fáj a kicsi szívünk, tőled el kell válni
El kell menni nekünk, iskolába járni
Kedves óvó néni, ki hozzánk jó voltál
Minket annyi szépre, jóra tanítottál
Kis szívünk hálásan megköszöni neked
Nem is fogunk soha elfeledni téged
Kis játszótársaim az ég veletek
Édes kis pajtások búcsúzunk ma tőletek


Tóth Juli: Óvodások búcsúzója

Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.

Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.

Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvó néni mosolyát.



Lehet szegény, aki gazdag,
S lehet gazdag a szegény,
Csak az fontos, milyen kincs ül
Bent, a szived rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
Észreveszed, ami szép,
Rádöbbensz majd, amit te adsz,
Mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
Rakj el minden szép mesét,
Ne hagyd, hogy a kedved rontsa
Buta, bántó, rossz beszéd.


Óvodától iskoláig
(Donászi Magda)

Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.
Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!

Kedves óvodám, sok víg nap után
itt a búcsúnap, indul a csapat.

Nem vár ide már játék, mesevár,
tollam, ceruzám kísér ezután.


A, a, a, ma van búcsúzás napja,
azért járunk sereggel,
hogy tréfáljunk kedvünkkel.
A, a, a ma van búcsúzás napja.

Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé!
Szüleink örömére,
tanítónknak kedvére.
Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé!

Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé.
Azután lesz nagy lecke,
ha érünk nehezére.
Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé.



Takács Klára - Ovisok Búcsúja

Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az abc-t,
Betűt írok és olvasok,
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tíz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszatok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segítek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!
Hogy is volt...

Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.

- De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-A gyermekem óvodás!

- Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
- Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.



Hívogat az iskola

Hívogat az iskola
Kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába.

Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla
Kis pajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába

Számolunk és olvasunk
Vidám nóta járja
Kis pajtásom, gyere hát
Menjünk iskolába.



Alan Alexander Milne - Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom.



Tandori Dezső: Óvodások ballagó verse

Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk,
meg
ott vagyunk:
Tessék meg-megállni.
Mint a fűben
a madár -
körülnéz
és
messze száll.

Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda -
nem felejtünk
el
soha!


Füleki János: Óvodások búcsúztatása

Erdők-mezők dalos madárkája
Repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk
Három évet tarisznyánkba tettünk.

A három év sok-sok vidám napja
Kísér minket el az iskolába.


Óvodának három éve

Óvodának három éve,
vidám napok szép emléke,
elbúcsúzom tőled,
itt hagylak ma végleg.

Vár már az iskola,
benne a sok új csoda:
betűvarázs, számország
kitárul a nagyvilág.

Ám a sok vidám napot
mit az óvodám adott,
elfeledni nem fogom,
ezt már biztosan tudom.
Szálljon érte boldogság és béke
Óvó nénink szerető szívére.


Szalai Borbála - Utolérem a bátyámat

Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!


Donászi Magda: Búcsú

Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.

Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!


Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.

Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.

Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.

Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat.


Búcsúszóra üt az óra, elindulunk szépen sorban.
a félútról visszanézünk, ez volt a mi kedves fészkünk.
köszönjük, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek,
ígérjük, hogy szót fogadunk, kis szívünkből búcsút mondunk.


Iskolába íratott be az édesanyám,
itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.
Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek
Édes kedves kispajtások az ég veletek. Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,
tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.
Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.
napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.


Csanádi Imre: Búcsú az óvodától

Hej óvoda, óvó nénik, -
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.


Donászi Magda: Búcsú az óvodától

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.
Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.
Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.
A csengőig ágaskodtam...
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.


Bihari Klára: Válás az óvodától

Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.
Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.
A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.



Három éves múltam éppen.
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások -
néha azért visszajárok.


Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól

Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?
Kinőtték az óvodát?
Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?
Iskolába mennek
betűket tanulni,
Sok tudománytól
fognak okosodni.
És, ha majd eljönnek
látogatni minket,
Ők olvasnak nekünk
csodaszép meséket.
Kívánjunk hát nekik
szerencsés tanulást,
Most pedig vidám
búcsúzást, ballagást.


Három egész napon át

Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.
Búcsúzóul szaporán
Megfújom a furulyám,
Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.
Árkon át és bokron át
Elhagyom az óvodát,
Tanulok az iskolában serényen.


Kiss Jenő: Óvodában

Óvodában
nagy szobában
kicsi asztal,
kicsi szék.
Óvodában
fiúk- lányok-
Ők is mind- mind
kicsikék.
Évek jőnek,
nagyra nőnek
fiúk- lányok
kicsikék.
De sosem nő
már nagyobbra
kicsi asztal,
kicsi szék.



Kis óvodánk búcsúzunk, most innen elmegyünk,
Nótát, verset, szép meséket sosem feledjük,
Megtanuljuk a számolást, írást, olvasást,
Óvodásból iskolás lesz, ez már így szokás.

2011. március 8., kedd

Paraszt orvos verse

Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse az 50-es évekből:
A népi gyógyászoknak kívülről meg kell tanulni .-)

------------------------------

Világéletemben segítni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.

1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel, sohasem találod,
Föloldó hatását szájtátva csodálod.

2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,
Theaként iszogasd, pisiled momentán.

3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,
Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.
Theaként használják, piros borban főzve,
Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.

4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,
A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
"Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve.
Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
Nem emészthet attól senkinek a bele.
Beleknek bolyhait vakolattal vonja,
Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.

5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sült krumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,
Szigetelő fedőt kap az az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.

6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.

7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod most már, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vond ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.

8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : "oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök."
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég "dicske"
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.

9. Nincs szív a mellkasban, más van a bendőben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő...
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,

10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.

11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.

2011. január 30., vasárnap

Farsangi versek és ételek

A farsang január 6.-tól (vízkereszt napjától) a húsvét előtti negyedik napig, húshagyókeddig tart. A farsangi szokásokról a korai évszázadokra vonatkozóan nincs elég ismeretünk. A mulatozások fő időszaka a 15-16. századra tehető.
Különösen nagy mulatságokat rendeztek Mátyás király udvarában. A farsangi időszakban az emberek maszkokat , álarcokat öltöttek magukra, és különböző dramatikus játékokat is bemutattak.
Legkedveltebb figurák voltak a koldus, betyár, menyasszony, katona stb. A farsangot bőséges evés-ivás, játékosság, táncolás jellemezte. Gyakori volt a három napig tartó bálozás. Fontos szerepet játszott a farsangi-bál a párválasztásban. A farsang jellegzetes étele a fánk és a rétes. Úgy tartották, hogy a fánknak mágikus ereje van. A sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték.

A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a falvakban a bálok többsége a kocsmákban, vagy bérelt házakban zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A "batyus-bálokra" az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.




Farsangi mondókák

Téli táj, havas báj,
Csend csenõ manócska.
Tipegõ-topogó
Talp alá valócska.
Csepp kristály hulldogál.
Zeng zenés dalocska,
Ripegõ-ropogó
Farsang báli nóta.
Csörge fánk, kis falánk,
Porcukor halmocska,
Kipegõ-kopogó
Jelmezes forgócska.

Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Kéménykürtőn hosszan kürtöl,
nagybőgőzik pincemélyből,
cimbalmozik betongerendáin,
gitározik tévéantennáin.

Az eresze csikorgató,
az ajtaja tárogató,

Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll,
tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.

Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik.


Pápai Ildikó: Tavaszköszöntő

Februárban, farsang felé
elkergetjük a telet,
bár szép volt a nagykarácsony,
fáztunk éppen eleget,
kérünk egy kis meleget!

Jelmezt öltünk, síppal-dobbal
lármázunk egy keveset,
hogy a hosszú, szürke álom
érjen véget, ha lehet,
s ne hozzon több hideget.

Így várjuk a langyos tavaszt
számláljuk a perceket,
reggel-este, napról-napra,
a kedvünk is kedvesebb,
ha az égbolt derűsebb.


Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond-bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.

Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre,
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
két füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj-
-paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!-
ilyen volt a híres
bolond-bál.


Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.


Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc
a nevem.
Cintányér a
tenyerem.

Orrom krumpli,
szemem szén.
Szeretném, ha
szeretnél!

Velem nevetsz,
ha szeretsz.
Ha nem szeretsz,
elmehetsz.

Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.

Kezdődik a
nevetés.
Tíz forint a
fizetés.

Ha nincs pénzed,
ne nevess!
Azt nézd, innen
elmehess!


FARSANGI FÁNK

A farsangvégi húshagyó napokon a hagyományos fánksütés közben kedves háziasszonyaink bizonyára nem is gondolnak arra, hogy a farsangi fánknak története is van. Báró Radvánszky Béla „A magyar családi élet és háztartás a XVI. és XVII. Században” című művében a „habzó zsírból” a „rostás kanállal” kiszedett „pánkókról” a „csörögékről” tesz említést.
Ugyanis a fánkot erdélyi tájszólás szerint „pánkóknak” nevezik. Ebből azt következtethetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyha révén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt, a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyai varázsolták a család asztalára.
A farsangi fánk és a csöröge hazai süteményeink, de megtaláljuk más nemzetek konyháján is.

Hazánkban tömeges szokássá vált a fánk sütése Vízkereszt ünnepén, mint a farsang első napján és a farsangvégi húshagyó napokon. A régi magyar leányos udvarházaknál hagyományos „háztűznézés” Vízkereszt napján ment végbe, midőn szívesen látott házasulandó úrfiak elé dióval hizlalt pulykát és farsangi fánkot tálaltak.

A sikerült fánk egyik főkelléke a kerületét képező szegély az úgynevezett „pántlika” vagy „szalag”, mint a tökéletesség jele. (Szakácskönyvekben sokszor e néven is találhatók meg a receptek.)
Nagyságra nézve szabály az, hogy a vizespohár nyílását elfödje. Ennél kisebbnek nem illik lennie, viszont kötelező az aranysárga szín és a szabályos gömbölyded forma. Nem hízelgő hasonlat-e minden kislányra, (ma már talán nem) ha róla azt állítják, hogy úgy néz ki, mint egy rózsa vagy, mint egy farsangi fánk? A szép és jó fánk készítése úgyszólván a próbaköve a polgári szakácsművészetnek.

Csöröge fánk receptje

Öt tojás sárgájával, egy kanál rummal, két kávéskanál tejföllel, pici sóval, kávéskanál cukorral és huszonöt dkg. Liszttel közepesen kemény tésztát készítünk.

Vékonyra nyújtjuk és derelyemetszővel féltenyérnyi, kockákra vágjuk Közepébe, szintén a derelyemetszővel két - három csíkot, belevágunk. Forró zsírban vagy olajban ropogósra sütjük, vaníliás porcukorral meghintjük. Sárgabarack lekvárral tálaljuk.


Szalagos farsangi fánk receptje

Egy dl langyos tejjel elmorzsolunk két dkg élesztetőt hozzákeverünk négy dkg finomlisztet és kevés cukorral, kovászt készítünk belőle, majd félretesszük.

Négy tojás sárgáját két dkg cukorral simára keverjük, beleteszünk egy kávéskanál rumot, kevés reszelt citromhéját. Közben huszonöt dkg liszttel, egy dl tejjel középkémény tésztát készítünk, melyhez hozzáadagoljuk a kész tojássárgáját a pihentetett kovászt meg három dkg olvasztott vajat és egy csipetnyi sót. A tésztát jól kidolgozzuk, amíg csak hólyagosodni nem kezd, és míg a kanálról könnyen leválik. Lisztezett deszkán, ruhával letakarva, hideg helyen kelesztjük.

Kelesztés után lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtjuk, majd lisztezett szájú vizespohárral, fánkokat szaggattunk belőle. Forró olajban mindkét felüket aranysárgára kisütjük, vaníliás porcukorral meghintjük, baracklekvárral feladjuk.


Savanyú becsinált leves

hozzávalók: 40 dkg sertéshús, 10-10 dkg sárga- és fehérrépa, 5 dkg zeller, 5 dkg karalábé, egy csokor petrezselyem, 2 tojássárgája, 2 dl tejföl, 1-2 evőkanál olaj, ecet és só

A kisebb kockákra vágott sertéshúst kevés olajban megpirítjuk, majd megsózzuk, és felengedjük körülbelül 1,2 l vízzel. Amikor a hús félig puhára főtt, hozzáadjuk a felkockázott zöldségeket, a vágott petrezselymet, és puhára főzzük. Ezután a levest levesszük a tűzről, és belekeverjük a tojássárgájával elhabart tejfölt, végül pedig kevés ecettel enyhén savanykásra ízesítjük.


Boros pecsenye

hozzávalók: 50 dkg sertéscomb, 2 zsemle, 3 dl fehérbor, 10 dkg gomba, 10-10 dkg sárga- és fehérrépa, 5 dkg zeller, 1 tojás, 1 tojássárgája, 1 dl paradicsomlé, 1-2 evőkanál olaj, egy csokor petrezselyem, őrölt szegfűbors, őrölt fehér bors, só

A zsemléket a fehérborba áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk, és összekeverjük a szeletekre vágott, olajban megpárolt gombával, a párolt zöldségekkel valamint az apróra vágott petrezselyemmel. Ezt követően az egészet ledaráljuk, keverőtálba helyezzük, hozzáadjuk a tojást, továbbá szegfűborssal, borssal, sóval ízesítjük, és összedolgozzuk. A húst négy nagy szeletre vágjuk fel, a szeleteket jól kiveregetjük, a tölteléket elosztjuk rajtuk, majd felgöngyöljük a szeleteket. Kevés forró olajban pirosra sütjük, hozzáöntjük a paradicsomlevet valamint a bort, és puhára pároljuk. Az így elkészített húst felszeleteljük, és párolt zöldségekkel tálaljuk.

2011. január 19., szerda

CIFRA PALOTA - kisiskolások aranyalbuma

HÁROM SZABÓ LEGÉNYKE

Három szabó legényke, mek, mek, mek,
Vándorolni elmentek, mek, mek, mek,
Hárman ültek egy kecskére,
Úgy mentek el Kecskemétre, mek, mek, mek.

Egy faluba beértek, mek, mek, mek,
Egy kocsmába betértek, mek, mek, mek,
Hárman kértek egy deci bort,
Hogy lemossák az úti port, mek, mek, mek.

ÁBÉCÉDÉ-NÓTA

Á-bé-cé-dé, rajtam kezdé,
A nagy bölcsességet,
A nagy eszességet,
Á-bé-cé-dé, rajtam kezdé.

Enn-ó-pé-kú, a nagy torkú,
Mind megissza a bort,
Vígan rúgja a port,
Enn-ó-pé-kú, a nagy torkú.

Iksz-ipszilon, most ne sírjon,
Sőt, inkább vígadjon,
Búnak utat adjon,
Iksz-ipszilon, most ne sírjon.

ÁLOMSZUSZÉK

Te álomszuszék ébredj,
Hasadra süt a nap,
Nem hallod, nem hallod
A víg kakukkokat,
Kakukk, szól már a fák alatt.

HOPP, JULISKA

Hopp, Juliska, hopp, Mariska,
Hej, gyere vélem egy pár tácra.

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,
Hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon.

Fordulj bolha, csosszantóra,
Járd meg a táncot, régi módra.

Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

SÁRGA CSIKÓ

Sárga csikó, csengő rajta,
Vajon hová megyünk rajta?
Huzsedári, huzsedom.

Majd el megyünk valahova,
Kovács Róza udvarukra.
Huzsedári, huzsedom.

Betekintünk az ablakon,
Ki kártyázik az asztalon?
Huzsedári, huzsedom.

Juhász Jani karosszékben,
Cigánykártya a kezében.
Huzsedári, huzsedom.

Kovács Róza fésülködik,
A tükörben biggyeszkedik,
Huzsedári, huzsedom.

Ugye Jani szép is vagyok,
Éppen hozzád való vagyok.
Huzsedári, huzsedom.

Szép is vagy te, jó is vagy te,
Csak egy kicsit csalfa vagy te.
Huzsedári, huzsedom.

AZ ÁRGYÉLUS KISMADÁR

Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor az paplanos ágyba,
Szállj el, szállj el, szőke galambocska,
Szánj meg, bánj meg, szőke galambocska.

Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma,
Az én kedves vacsorám csak egy piros alma.
Szállj el, szállj el, szőke galambocska,
Szánj meg, bánj meg, szőke galambocska.

KIUGROTT A GOMBÓC
Kiugrott a gombóc a fazékból,
Utána a molnár fazekastól,
Stól-stól-stól, fazekastól.

ESTE VAN MÁR

Este van már, nyolc óra,
Ég a világ a boltba,
Sallárom, sallárom,
Ég a világ a boltba.

Ott mérik a pántlikát,
Piros színű pántlikát,
Sallárom, sallárom,
Piros színű pántlikát.

Jakus Pista méreti,
Az asztalra leteszi,
Sallárom, sallárom,
Az asztalra leteszi.

Bíró Róza felveszi,
A hajába biggyeszti,
Sallárom, sallárom,
A hajába biggyeszti.

Biggyeszd Róza, nem bánom,
Úgy is te lész a párom,
Sallárom, sallárom,
Úgy is te lész a párom.

FUT A BÁCSU LÓ UTÁN

Fut a bácsu ló után,
Rezeg a szakálla,
Ihaj, ihaj, rezeg a szakálla.

Fut a bába utána,
Döcög a kerpája.
Ihaj, ihaj, döcög a kerpája.

Csúszkál, mászkál tetűcske,
Férjhez akar menni.
Ihaj, ihaj, férjhez akar menni.

Szökdösik a bolhácska,
Meg akar házasodni.
Ihaj, ihaj, meg akar házasodni.

Nihol megyen hét leány,
Mind a hét koszorús.
Ihaj, ihaj, mind a hét koszorús.

Szegfűszál a kezükben,
Nekem nem nyújtának.
Ihaj, ihaj, nekem nem nyújtának.

Nihol megyen hét füttyös,
Mind a hét sarkantyús.
Ihaj, ihaj, mind a hét sarkantyús.

Kerek a bokátok,
Nagy port indítátok.
Ihaj, ihaj, nagy port indítátok.

Hosszú a hajatok,
Rövid az eszetek.
Ihaj, ihaj, rövid az eszetek.

KIS KECE LÁNYOM

Kis kece lányom, fehérbe vagyon,
Fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide mátkámasszony,
Mondom, mondom, fordulj ide mátkámasszony.

Cidrusi menta, kajtai rózsa,
Elmennék táncba, ha szép lány volna,
Mondom, mondom, fordulj ide mátkámasszony,
Mondom, mondom, fordulj ide mátkámasszony.

KISPIRICSI FALUVÉGEN

Kispiricsi faluvégen folyik el a kanális,
Enyém vagy te, kisangyalom, ha bánja az anyád is,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom.

Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni,
Kispiricsi faluvégen kocsit kellett fogadni,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom.

CSILLAGOK, CSILLAGOK

Csillagok, csillagok, szeépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.

HA FELMEGYEK A BUDAI NAGY HEGYRE

Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek a völgybe,
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
Édesanyám szedi a virágokat.
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
Édesanyám szedi a virágokat.

Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek Kis-Szele közepibe:
Ott látom a, ott látom a kis-szelei lányokat,
Gyöngykoszorú takarja a vállukat.
Ott látom a, ott látom a kis-szelei lányokat,
Gyöngykoszorú takarja a vállukat.

ELSZALADT A KEMENCE

Elszaladt a kemence teli pogácsával,
Utánament a lapát minden családjával.
Tik lába tálba, lúd lába tálba,
Jó lesz vacsorára.

ÉRIK A SZŐLŐ

Érik a szőlő, hajlik a vessző,
Bodor a levele,
Két szegény legény szántani menne,
De nincsen kenyere.

Van vöröshagyma a tarisznyába,
Keserű magába,
Szolgalegénynek, hej, de szegénynek
De kevés vacsora.

TAVASZI SZÉL

Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet,
Virágom, virágom.

A FARAGÓSZÉK NÓTÁJA

Ez a kapa, ez a kasza,
Ez meg itt a faragószék!
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a hosszú, ez a kurta,
Ez meg itt a véres hurka.
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez az egyenes, ez a görbe,
Ez meg itt a fakereke!
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez itt a kés, ez a villa,
Ez meg itt a koppantója.
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a gólya, ez az orra,
Ez meg itt a gólya tolla!
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a klázli, ez a flaska,
Ez meg itt a részeg Miska.
Klázli, flaska, részeg Miska,
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a Zsuzska, ez a lánya,
Ez meg itt az unokája!
Zsuzska, lánya, unokája,
Klázli, flaska, részeg Miska,
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

ÉBRESZTŐ

Pista bácsi, János bácsi,
Keljen fel, keljen fel!
Harangoznak délre, hívnak az ebédre,
Bom-bom-bom, Bim-bam-bom.

EGY BOSZORKA VAN

Egy boszorka van,
Három fia van,
Iskolába jár az egy,
Másik bocskort varrni megy,
A harmadik kinn a padon
A dudáját fújja nagyon,
De szép hangja van,
Dana-dana-dan.

HEJ, DUNÁRÓL FÚJ A SZÉL

Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról nem fújna,
Ilyen hideg sem volna,
Dunáról fúj a szél.

Hej, Jancsika, Jancsika,
Mért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.

HÍDLÓ VÉGÉN

Hidló végén, padló végén,
Karikás táncot járják,
Hidló végén, padló végén,
Karikás táncot járják.

Elöl járja János bíró,
Gombos dolmányában,
Hátul járja Mári asszony
Csipkés rokolyában.

CIFRA PALOTA

Cifra palota, zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa, vár a viola.

Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Legyez engem Julis asszony, meggyógyulok én.

Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Legyez engem Péter uram, meggyógyulok én.

2010. december 23., csütörtök

Karácsonyi dalok, gyermekek előadásában

Iskolánkban minden évben megrendezik a Karácsonyi hangversenyt a helyi katolikus templomban.
Ezekből a gyermekek által énekelt csodálatos dalokból tettem fel kettőt.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK





Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

2010. december 9., csütörtök

Karácsonyi versek, dalok


Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.



Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
-- Csing-ling-ling -- száncsengő.
Száncsengő -- csing-ling-ling --
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
-- Kop-kop-kop -- nyolc patkó.
Nyolc patkó -- kop-kop-kop --
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
-- Csing-ling-ling -- száncsengő.
Száncsengő -- csing-ling-ling --
Tél öblén távol ring.


Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen, nyáron
Sose lepi dermedt álom
Míg az ágán jég szikrázik
Üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
Érkezik az új esztendő
míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.


Kiskarácsony
Kiskarácsony, nagykarácsony,
kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Ragyog rajta a sok gyertya!
Itt egy szép könyv ott, egy labda!
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!
Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!


Jaj de pompás fa

Jaj de pompás fa,
a karácsonyfa
Nincs árnyéka, csak játéka,
jaj de pompás fa!
Minden ága ég,
gyönyörűen ég
Karácsonyfám csillog,
mint a csillagfényes ég.


Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.


Itt kopog, ott kopog

Itt kopog, ott kopog
megérkezett Télapóka hopp!

Száncsengő

Leesett az első hó
Gyere szánkózni de jó!
Titkot rejt a hó kupac
Hali-hali-hali-hó!

Kerek hóember néz rám
Szeme szénből csillog rám
Orra helyett répa van
Nézd vígan szalutál

Csing-ling-ling
Csing-ling-ling
Szól a kis harang
Száncsengő-száncsengő vígan szól a dal

Hull a hó, hull a hó
Minden hó fehér
Száncsengő ma vígan szólt, itt van már a tél

Ezer apró hó golyó
Vele dobni csuda jó
Hogy ha téged eltalált
Te leszel a hó fogó

Mire ránk köszönt az est
Puha áram körbe vesz
Minden rendben tört meg egy-kettőre… lehunyod szemed

Hull a hó, hull a hó
Minden hó fehér
Elhallgat a száncsengő nyugovóra tért

Száncsengő-száncsengő néma már a dal
De holnap újra kezdődik
És újra megszólal

Száncsengő-száncsengő szól a kis harang
Csing-ling-ling
Csing-ling-ling
Vígan szól a dal

Hull a hó, hull a hó
Minden hó fehér
Száncsengő ma vígan szól itt van már a tél


Hull a hó

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!"
Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja: "Süt még nap a nyáron!"


Télapó itt van

Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta,
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.


Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó

Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.


Hull a pelyhes fehér hó

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.


Hegyen, völgyön mély a hó

Hegyen, völgyön mély a hó -
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog -
Puttonyába mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó -
Siess jobban, Télapó!


József Attila:Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!


Mennyből az angyal

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok.
Istennek fia , aki született jászolban, jászolban,
Ő leszen néktek üdvözítőtök valóban, valóban.
Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária.
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szentfia, szentfia.
El is menének köszöntésre azonnal, azonnal,
Szép ajándékot vivén szívükben magukkal, magukkal.


Dicsőség

Dicsőség mennyben az Istennek!
Dicsőség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek vígan így énekelnek:
Dicsőség, dicsőség, Istennek!

Békesség földön az embernek!
Békesség földön az embernek!
Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet,
Békesség, békesség embernek!


Pásztorok, pásztorok


Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe;
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív.
Értse meg ezt tehát (tehát ezt) minden hü szív;
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
Mint a hív (hü) pásztorok magasztaljuk.
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk,
meghoztad az igazság világát,
megnyitád Szentatyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent fiának,
és a vigasztaló szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!


Ó szép fenyő

Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Te zöld vagy, míg a nyár tüzel, és zöld, ha téli hó föd el.
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Te fácskád áldott ünnepén hány boldog álmot láttam én!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, kis ágad mit súg nékem?
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, kis ágad mit súg nékem?
Ki hittel él, ki nem inog, az mindig újra győzni fog!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!


Csendes éj

Csendes éj, drága szent éj,
Mindennek álma mély
Nincs fönn más, csak a drága szent pár,
Várja gyermeke alszik-e már,
Küldj le rá álmot nagy ég!
Küldj le rá álmot nagy ég!
Csendes éj!
Örvendj szív, bízva élj!
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra ,mely víg reményt ád,
Jézus a földre szállt!
Jézus a földre szállt!
Csendes éj!
Csendes éj, drága szent éj,
Pásztor nép gyorsan kélj,
Halld az angyali alleluját,
Szállj itt zengve, s a távolon át:
Üdvhozó Jézusunk él!
Üdvhozó Jézusunk él!
Csendes éj!

2010. november 2., kedd

Őszi versek/dalok oviból, suliból

Kisfiamnak (most kezdte az ovit) egy nagyszerű óvónő párost sikerült kifognia. Annyi verset és dalocskát tanultak az elmúlt 6 hét alatt - és ez még csak a beszokás ismerkedés időszaka - mint megkockáztatom, a másik 2 lányomnak fél év alatt.
Nem tudom, hogy milyen módszerrel tanítják Őket, de a kisfiúból dőlnek az összefűzött szavak.
Karácsonyra szerintem Dunát lehet majd rekeszteni a sok mindennel...
Egy pár verset ide teszek az őszi készletből.

Tarbay Ede: Őszanyó
Kontyos kendős ősz-anyó
Söpröget a kertben,
Vörös arany falevél
Ripeg-ropog zörren,
Reggel-este ruhát mos,
Csupa gőz az erdő,
Mosókonyha a világ,
A völgy mosóteknő.


Piros alma - magyar népköltés
Piros alma, de kerek
Kóstoljuk meg gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Ősz-anyó. - (helyett) - Óvodásnak ez való...


A Kállói szőlőben
A kállói szőlőben
Két szál vesszőben,
Szíjja-fújja fújdogálja,
Harmat napos hajdogálja,
Sűrű, sűrű raf-raf-raf.


De jó a dió

De jó a dió, fütyül a rigó,
Vidám dala száll, élni jaj, de jó.
Gyere,te rigó, itt van a dió,
Héja ropogós, bele csuda jó.


Most az utca…
Most az utca csupa sár, Sári néni kiabál.
Hallod-e te macska, te macska,
Vigyázzál a talpadra, talpadra.

De a macska hiába, beugrott a szobába, szobába
Sári néni kiabál, kiabál,
Jaj a szobám csupa sár, csupa sár.


Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak dióbél bácsi

Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja,
És cammogva elmászik
Vén dióbél bácsi,
- csak a szádat tátsd ki!


Csanádi Imre Alma
Érik az alma,
Hajlik a gallya,
Fűre hajlik mint a sátor,
A sok édes almától.

Szedjük, kapjuk,
Habosra harapjuk,
A többivel mi legyen,
Holnapra hagyjuk.


Lipem-lopom
Lipem-lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkósbot a kezébe,
Vaskalap a fejébe.


HEJ A SÁLYI PIACON

Hej a sályi piacon, piacon,
Almát árul egy asszony, egy asszony,
Jaj de áldott egy asszony, egy asszony,
Hatot ad egy garason, garason.


KOMATÁL
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának.

A suliban pedig ezeket énekelték a nagyok...

A tokaji szõlõhegyen
A tokaji szõlõhegyen két szál vesszõ,
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csûr ide, csûr oda, kass ki bárány, kass oda.


Alma, alma piros alma
Alma, alma piros alma
odafenn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám
De elérnem
Nincs reményem,
Várom, hogy a szél
Azt az almát,
piros almát
lefújja elém.

(Gryllus Vilmos)

2010. október 14., csütörtök

Ici pici házikó

(zenével: katt ide)

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.

2010. október 7., csütörtök

Varga Katalin: Cirmos és Csóri

Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe,
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csörrent a kulcs,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
mi elé tárult.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

- Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! súgta Csóri csóka.
- Csurrantott méz az üvegben s jó bor hordóba!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

- Csórikám, e kerek sajtot –súgta a kis macska kóstoljuk meg.
Csípj belőle, ne hagyd itt, te csacska!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csupor tejfelt mind kinyalták, a mézet befalták, s nagyapó bicskájával a sajtot felvágták.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csakhamar a hordók mellett csücsült Csóri csóka.
- Csapoljuk meg, kedves macskám, ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: - Csak csapra!
Cirmos mondta: - Csurrantva!

Csapra verték, kicsurgatták bizony mind a hármat,mind megitták, táncra keltek, csűrdöngölőt jártak.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csattant a zár, s Cili néném futott le a zajra, csihi-puhi a seprűvel mindkettőt elrakta.
Csórit verte csak csendben,
Cirmost verte cikcakkban!

Csend lett végre a pincénkben, nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta cica s szegény csóka.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!

2010. október 6., szerda

József Attila / Halász Judit: Altató


Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.

1935. február 2.

Füles mackó



Füles mackó

Füles Mackó mondd most néktek szép meséket, gyerekek.
Lekonyuló nagy fülemnek köszönhetem nevemet.
Kedvencem a friss méz, s más finom falatok,
De azért szerettek? ...hogyha kövér is vagyok...
Brumma-brumma,
Brumma-brumma,
Brumma-brumma,
brum-brum-brumm!

Jó éjt gyerekek, búcsúzik a Füles mára.
Bújjatok ti is be hamar a jó puha ágyba!

2010. október 3., vasárnap

Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.