Bár tudatában vagyok annak, mit tettek velem a szüleim, én mégis ugyanazt teszem a lányommal. Nagyon sokszor az én igényeim kerülnek az ő igényei elé. Úgy tűnik, nem igen tudok segíteni neki.
Egy dolgot meg kell értened: bármit is tettek veled a szüleid, az a minta beléd vésődött.
Bármit is tett veled az anyád, te csak ezt az egy módját ismered a gyereknevelésnek. Ez természetes - és nem kell aggódni miatta -, de az nagyon jó, ha ennek a tudatára ébredtél.
Ne próbáld meg túlkompenzálni, mert úgy érzem, most éppen ezt teszed.
Azt gondolod, nem vagy elég - nem adsz elég szeretetet a gyerekednek -, de hát amit meg tudsz adni neki, azt tudod megadni! Hogyan is adhatnál többet?
Tégy meg minden tőled telhetőt, és ha ennél többet nem tudsz tenni, ne emészd magad miatta, mert a szomorúságod már árt a gyereknek!
Csak légy figyelmes, ennyi az egész! És ha azt veszed észre, hogy megint a régi minta szerint akarsz cselekedni, akkor egyszerűen lazíts - és ne tedd meg!
Most biztos valami eszménykép lebeg előtted. Anyád nem azt tette, ami eszményi, és most előtted lebeg annak a képe, amit a gyerekeddel tenned kellene... Az ilyen eszményképek mindig veszélyesek!
Légy reális! Ne teremts magadnak képzelt világot! Mert most biztos ilyenben élsz.
Soha ne legyen benned a "kellene" érzése. Élj azzal, ami van, ennyi az egész! Az van, ami van. Egyszerűen légy önmagad! Fogadd el önmagad!
A "kellene" mindig magában hordozza a megvetést. Az emberek emiatt esnek folyton egyik végletből a másikba.
Az idősebb generáció régebben azt gondolta, és az anyák is úgy érezték, hogy hatalmas áldozatot hoznak a gyerekeikért. Mindig fennen hangoztatták, hogy ezt teszik, meg azt teszik értük. Ez nagyon káros, mert
a szeretet nem valami kötelesség, és beszélni sem lenne szabad róla.
Azért szeretsz, mert boldog vagy.
Semmit nem a gyerekért teszel: mindent csak azért teszel, mert boldogan teszed. A gyerek pedig nem tartozik neked semmivel, nem kell visszafizetnie semmit.Szeretsz anya lenni - ezért légy hálás a gyerekednek, hogy ezt lehetővé teszi számodra.
Az idősebb generáció soha nem érzett hálát a gyerekek iránt. Mindig azt remélték, hogy a gyerek lesz majd hálás, és amikor rájöttek, hogy erre hiába várnak, nagyon dühösek lettek. A mai generációk viszont a másik végletbe estek.Légy természetes - egyik véglet sem jó.
Régen a gyerek félt a szüleitől, most a szülők félnek a gyerekektől - a félelem azonban megmaradt!A kerék fordult egyet, de a félelem nem mozdult el. Valódi kapcsolat pedig csak félelem nélkül lehetséges. A szeretet csak ott virágozhat ki, ahol nincs félelem.
És még valami fontos neked és mindenki másnak: a gyerek és az anya közötti kapcsolat soha nem lehet tökéletes - ez egyszerűen lehetetlenség. Bizonyos problémák mindig felmerülnek.
Ha egy problémát megoldasz, máris jön a másik - ez már csak egy ilyen kapcsolat.
Csak szeresd a gyerekedet, a többit meg hagyd rá a létre. Te is csak egy ember vagy, hibákkal és korlátokkal. Ez ellen nem tehetsz semmit.
A gyereked téged választott anyjának - nem egyedül tiéd a felelősség. A gyerek is felelős ezért. Rengeteg nő van, akik boldogok lennének, akik készek a befogadására!
De a lányod mégis téged választott, és ezért nem csak te vagy a felelős, hanem ő is.Tehát csak légy természetes és boldog!
Táncolj a gyerekkel, szeresd, öleld át!
Ne hordozz magadban eszményképeket!
Ne hallgass a szakértőkre, mert ők a legártalmasabb emberek a világon!
Csak a szívedre hallgass!
Ha kedvet érzel ahhoz, hogy megöleld, hát öleld meg!
Néha úgy érzed, fel kell pofoznod, akkor pofozd fel.
Ne törődj azzal, hogy a nagy pszichológusok szerint a gyereket soha nem szabad megütni. Ugyan kik ők, hogy megmondják neked, mit tegyél? Milyen jogon? Néha igenis jó, ha mérges vagy.
A gyereknek meg kell tanulnia, hogy az anyja is egy emberei lény, és ő is feldühödhet néha. És ha te mérges vagy, akkor a gyerek megtanulja, hogy ő is lehet mérges.
Ha soha nem vagy mérges, a gyerek bűntudatot érez a saját haragja miatt. Hogyan is haragudhatna az anyjára, aki mindig olyan édes?
Az anyák manapság igyekeznek annyira édesen viselkedni, hogy a végén teljesen íztelenekké válnak. Olyanok lettek, mint a szacharin ... a gyerek meg majd mesterséges cukorbajt kap tőle. Ne legyél mindig édes! Légy néha keserű, néha édes - ahogy a hangulatod diktálja! És értesd meg a gyerekkel, hogy az anyjának is megvannak a maga hangulatai, mivel ő is csak ugyanolyan emberi lény, mint bárki más.
a teljes könyv itt tölthető le...
Ezt a könyvet a Földön élő valamennyi szülőnek, nagyszülőnek és kisgyermekkel foglalkozó szakembernek el kell olvasnia, és a kicsinyek nevelésének gyakorlatában a benne foglaltakat következetesen meg kell valósítania.
