Minimax szereplők színezője

Marék Veronika: A csúnya kislány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott:
Ági a mackójával, Öcsi, Marika, Andris, Pocak Peti meg Mióka cica. És lakott itt még valaki, a Csúnya kislány. Semmit sem szeretett, se mosakodni, se fésülködni, se fogat mosni.
- Minek az? Úgyis csúnya vagyok - mondogatta.
Játszani azonban nagyon szeretett. Sokat labdázott, sokat fogócskázott, sokat homokozott.
A gyerekek egy napon elhatározták, hogy jelmezbált rendeznek. Mindenki lerajzolta, hogy minek fog öltözni.
Rajzoltak virágot, labdát, gombát, cicát és lepkét. A Csúnya Kislány tündért rajzolt! A gyerekek nagyot nevettek.
- Te akarsz tündér lenni? Hiszen még kislánynak is csúnya vagy!
A Csúnya Kislány nagyon elkeseredett. Bánatában világgá ment. Egy rengeteg erdőbe jutott. Amint ment, mendegélt, talált egy törött fácskát. Elővette a zsebkendőjét, és bekötözte a törést.
Azután talált egy tócsát, és a tócsában egy katicabogarat. Keresett egy botot, és gyorsan szárazra húzta. Azután talált egy madárfiókát, amelyik kipottyant a fészekből. Felmászott a fára, és visszatette a fiókát a testvérei közé.
Azután lefeküdt a fűbe, és szomorúan gondolta:
Hát rajtam ki fog segíteni? - És sírni kezdett.
Akkor odajött hozzá Misuli, a sün, és így szólt hozzá: - Gyere velem a sünik közé, ott mindenki szeretni fog.
A sünik nagyon megörültek a Csúnya Kislánynak. Hoztak neki virágot meg gombát meg szamócát, de a Csúnya Kislány szomorú maradt.
Elhatározták, hogy megvigasztalják. Bukfenceztek, felálltak egymás hátára, táncoltak is neki - de a Csúnya Kislány nem lett vidámabb.
Akkor Misuli elindult, hogy beszéljen a gyerekekkel. Amikor Misuli megérkezett, a gyerekek már mindenütt keresték a Csúnya Kislányt. Misuli elmesélte, hogy milyen bánatos a Csúnya Kislány.
A gyerekek mindjárt írtak neki egy hosszú levelet, Misuli pedig futott, futott, és vitte a gyerekek levelét a rengeteg erdőbe a Csúnya Kislánynak.
Ez volt benne:
KEDVES CSÚNYA KISLÁNY ! NE HARAGUDJ RÁNK TÖBBÉ SOHASEM NEVETÜNK KI, CSAK GYERE VISSZA, MERT NAGYON HIÁNYZOL NEKÜNK!
A Csúnya Kislány nagyon megörült, aztán újra elszomorodott.
Hiszen ma van a jelmezbál! Így nem mehetek el, olyan csúnya vagyok!
Ha rám hallgatsz, szép leszel - felelte Misuli, és füttyentett egyet.
Akkor megjöttek a sünik.
Hozták: a szappant, a mosdótálat, a törülközőt, a fogkrémet, a poharat, a fogkefét, a fésűt és a kefét.
- Rajta! - kiáltotta Misuli.
És a Csúnya Kislány nekilátott Megmosdott, fogat mosott, meg is fésülködött. Azután megnézte magát a tócsában.
Nini - kiáltott fel Misuli -, hiszen te nem is vagy csúnya!
Csak egy szép ruha kellene még! - sóhajtotta a Csúnya Kislány.
Meghallotta ezt a fácska, amelyiken a kislány segített, és így szólt:
- Én adok neked a leveleimből ruhát! Madármama virágokat hozott neki, a katicabogár segített öltözködni.
Otthon ezalatt megkezdődött a jelmezbál. Mindenki felöltözött annak, amit lerajzolt.
Megjött a Labda, a Cica meg Mióka, a Virág, a Gomba, a Mackó meg a Lepke.
És akkor belépett egy tündér.
Senki sem ismerte meg. Megkérdezték tőle: - Ki vagy te?
- Évike vagyok. De lerajzolom, hogy ki voltam eddig. És lerajzolta a Csúnya Kislányt!
Hű, hogy csodálkozott mindenki! Aztán nagy-nagy jókedvük kerekedett, és vidáman táncolni kezdtek.
- Rajta, rajta! - kiabálta Misuli.
Nézd, örülnek a sünik is, hogy a mesének ilyen jó lett a Vége

Görbe vers

Mikor elsős voltam - 198... - ez volt az olvasókönyvemben, mint első megtanulandó vers.
Azóta sem felejtettem el, pedig ennek már közel 30 éve...
Betti lányom készítette hozzá a dekorációt.

Volt egyszer egy görbe ember,
ki görbe úton járt,
görbe kerítés mellett egy
görbe pénzt talált.
Görbe macskát vásárolt, és
görbe egeret, éldegéltek kettecskén
görbe ház mellett.

Kormos István: Az aranyhalacska és a csuka

Hol volt, hol nem,
a Dunában,
volt egy csöpp aranyhalacska,
olyan kicsi, mint az ujjam,
a legkisebb ujjam,
volt hát egy aranyhalacska,
aki mindig maga úszkált
Duna fodros hullámában:
úszkált apja háza körül,
sétált le és föl a vízben,
fickándozott a farkával,
míg egy ízben
találkozott a csukával,
a Duna
és minden vizek urával.

Úszott a nagy uszonyával,
iszonyú nagy uszonyával,
fröcskölte a vizet fennen,
olyan gyorsan ment a vízben,
mint a villamos a parton,
vagy annál is sebesebben.
Meglátta a csöpp aranyhal
s ráköszönt, de gyönge hangon:
- Jó napot kívánok,
csuka bácsi!
Hogy tetszik lenni?
Mit tetszik csinálni?

Azt mondta erre a csuka,
a Duna
és minden vizek ura:
- Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?

Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!

- Csuka bácsi, kérem,
én nem nevettem,
csak köszöntem -
felelt az aranyhalacska:
de a csuka,
a Duna
és minden vizek ura,
mérgesen csak azt mondta:
- Megállj!...
Megállj, te kölök!...
S a méregtől,
ha lett volna neki,
csak úgy kunkorodott volna
a bajsza.

Azzal magát fogja,
és az aranyhalacska után úszik
nyomba.
Menekül ám a csöpp aranyhal,
nem mer szembeszállni olyan nagy
hallal,
mint a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.
Úszik hazáig sebesen,
hazaér csuromvizesen,
nyomában úszik a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.

Zsupsz!
Udvarukba úszik
a csöpp aranyhal:
ott söpröget az apja
egy söprűvel, de naggyal.
Kérdi a fiát:
- Hát te, fiam,
honnan loholsz ugyan?
- Jaj, jaj - mondja az arany-
halacska -,
a csuka úszik a nyomomba.
Köszöntem neki, de hiába,
azt mondta:
"Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!"

-Micsoda? -
kiált az aranyhalacska apja.
- Méghogy megver a csuka? -
Azzal a söprűjét kapja,
és úgy elveri a csukát,
a Duna
és minden vizek urát,
hogy azóta az aranyhal fiát,
azt a csöpp aranyhalacskát,
azt a kicsit,
icipicit,
olyan kicsit, mint az ujjam,
mindig
mindenkor
mindenütt

békiben úszkálni hagyja.