Népdalok

Komáromi kisleány

Komáromi kisleány, vigyél által a Dunán,
A Dunán, a Dunán, vigyél által a Dunán!

Ha átviszel a Dunán, megcsókollak a partján,
A partján, a partján, megcsókollak a partján!

Elhajtanám a libát, Komáromig mezítláb,
Libaláb, libaláb, Komáromig mezítláb.

Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,
Soha sincs jó idő, mindig esik az eső!


A part alatt

A part alatt,
A part alatt,
Három varjú kaszál,
Három varjú kaszál.

Róka gyűjti,
Róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti,
Szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik,
Bolha ugrik,
Hányja a szekérre,
Hányja a szekérre.

Mén a szekér,
Mén a szekér,
Majd a malomba ér,
Majd a malomba ér.

A malomba',
A malomba',
Három tarka macska,
Három tarka macska.

Egyik szitál,
Másik rostál,
Harmadik követ vág,
Harmadik követ vág.

Szürke szamár,
Vizet hoz már,
Tekenőbe tölti,
Tekenőbe tölti.

Tehén dagaszt,
Tehén dagaszt,
Kemencébe rakja,
Kemencébe rakja.

Medve várja,
Medve várja,
Kisült-e a cipó,
Kisült-e a cipó.

Tyúk a cipót
Csipegeti,
Hangya morzsát szedi,
Hangya morzsát szedi.


Anyám Édesanyám, elfeslett a csizmám...

Anyám, édesanyám,
Elfeslett a csizmám.
Elfeslett a csizmám,
Ki varrja meg immár?

Lányom, édes lányom,
Csépeltünk a nyáron.
Eladjuk az árpát,
Veszünk új csizmácskát.


Érik a Szőlő

Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne,
de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyában,
keserű magában.
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek,
de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.

Kocsira ládám, melléje párnám,
magam is felülök.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elmegyek.

Huncut a gazda, nem néz a napra,
csak a szép asszonyra.
Huncut a vendég, mert mindig innék,
Ha vóna, ha vóna.


Házasodik a tücsök

Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.

Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás,
Dongódarázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.

Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
A mellé még malacot, ötvenet kirántott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött!


Hopp Juliska

Hopp Juliska,
Hopp Mariska,
/:Hej gyere vélem
Egy pár táncra!:/

Fogd a kontyod,
Hogy ne lógjon,
/:Hej, hogy a hajtűd
Ki ne hulljon.:/

Fordulj bolha
Csosszantóra,
/:Járd meg a táncot
Régimódra.:/

Így kell járni,
Úgy kell járni,
/:Sári, Kati tudja,
Hogy kell járni!:/


Hull a szilva

Hull a szilva a fáról,
Most jövök a tanyáról.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.

Egyik ága lehajlott,
Az én rózsám elhagyott.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.

Ha elhagyott egy évre,
El hagyom én kettőre.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.

Ha el hagyott kettőre,
El hagyom én örökre.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.

Kis kalapom fekete,
Páva tolla van benne.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.


Jól van dolga

Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat!

Kesely lovam nyerített a csatába',
Mellső lábát éles golyó találta.
Szállj le huszár, vedd le nehéz nyergedet, nyergedet, de nyergedet,
Szegény lábam nem bír tovább tégedet.


Kinyílt a rózsa

Kinyílt a rózsa,
Hajlik az ága,
Nincsen aki leszakítsa,
Csak úgy hervad rajta.

Egyik ága hajlik
A Borka vállára,
Másik ága reáhajlik
A Gyurka vállára.

Szakítsd le Borka,
Kösd bokrétába,
Hadd tűzze a Györki Gyurka
Csárdás kalapjára.


Megfogtam egy szúnyogot...

Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál,
Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál.
Aki eztet elhiszi szamarabb a lónál,
Aki eztet elhiszi szamarabb a lónál.

Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak.
Nem ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának, kócsag tollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

Az én ingem lengyelgyolcs, csakhogy rojtja nincsen.
Az én csizmám karmazsin, csak hogy talpa nincsen.
Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne.

Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál,
Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál.
Varrd meg varga a csizmát, megadom az árát,
Ha nem varrod odadom, a szúnyogom háját.


Tavaszi szél

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom,
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom?
Szívet szívért kinek adjak, virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom,
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.

De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom,
Mert azt a bú hajtogatja, virágom, virágom.

Az ifjúság sólyommadár, virágom, virágom,
Addig víg míg szabadon jár, virágom, virágom.

Jaj énnékem szegénynek már, virágom, virágom,
Szívem víg örömet nem vár, virágom, virágom.

Ha én aztat tudtam vóna, virágom, virágom,
Hogy tavasszal nyílik rózsa, virágom, virágom.

Sohase búsultam vóna, virágom, virágom,
Most szívemen bú nem volna, virágom, virágom.

De én eztet nem tudhattam, virágom, virágom,
Úgy búsultam majd meghaltam, virágom, virágom.

Búval élem világomat, virágom, virágom,
Az egész ifjúságomat, virágom, virágom.


Úgy tetszik

Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt,
Úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt;
Mulassunk hát egy, vagy két óráig,
Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt.

Végbúcsúnknak hamar vége lészen,
Szegény legény akármerre mégyen;
Akármerre fordítja kalapját:
Szegény legény így éli világát.


Kossuth Lajos táborába

Kossuth Lajos táborában
Két szál majoranna,
Egy szép barna, de magyar huszár,
Sej, lovát karélyozza.

Ne karélyozd, magyar huszár,
Mert leesel róla,
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsiratna.

Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem léptébe, de sem vágtába,
Sej, le nem esek róla.

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve.


Hej Vargáné

Hej, Vargáné káposztát főz,
Kontya alá ütött a gőz,
Hányja, veti fakanálját,
Kinek adja Zsuzsa lányát.

Nem adja az más egyébnek,
Kara István őkelmének,
Még akkor nekiígérte,
Mikor bölcsőben rengette.

Nem ettem én más egyebet,
Csak egy köcsög aludttejet,
Azt is csak úgy, kalán nélkül,
Megélek én a lány nélkül.


Szánt a babám...

Szánt a babám, csireg-csörög, sej-haj, a járom.
Szánt a babám a benedeki határon,
Száraz a föld, a hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken, sej-haj, nincs párja.

Mondtam, babám, ne rakd meg a, sej-haj, szekeret,
Feltöri a villanyél a kezedet,
Fábul van a villanyele, nem másbul,
Feltöri a tenyeredet, sej-haj, csunyául.


Ősszel érik...

Ősszel érik, babám, a fekete szőlő,
Te voltál az igazi szerető,
Bocsásd meg ha vala-valaha vétettem,
Ellenedre, babám, rosszat cselekedtem.

Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ,
Közepébe' legel egy kis bárány,
Közepébe' gyöngyen legel egy kis bárány,
Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.

Kinek varrod, babám, azt a hímzett kendőt?
Neked varrom, hogy legyél szeretőm.
Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot,
Közepébe, babám, hogy szeretőd vagyok.


Én a hegyre

Én a hegyre, te a völgybe,
Mégis úgy lesz mindörökre,
Szép virágszál nekem nyíltál,
Megyek hozzád, jó lovam vár.
Dobbants hát, járd a táncot,
A vidám kujavjákot,
Szaporán szedd a lábod,
Trallallallallallallallallallallalla


Megyen már a hajnalcsillag

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lakkos szárú kiscsizma,
Rásütött a hajnalcsillag sugára.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is piros rózsává váljon,
A zöld fű is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.


Az árgyélus kismadár

Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor szép, paplanos ágyba.
Refrén: Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka,
Szánj meg, bánj meg, gyönge kismadárka.

Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,
Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
Refrén


Erdő, erdő, erdő...

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak,
Csárdás kisangyalom, érted a fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe' kinyílott a rózsa.
Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába.
Csárdás kisangyalom, katonahíredet hallom.


Új a csizmám...

Új a csizmám, a szögre van felakasztva,
Sarkantyúját belepte a rozsda,
Összeverem olyan betyár módra,
Mind egy szálig lepereg a rozsda róla.

Új a szűröm, a szögre van felakasztva,
Gyere, babám, akaszd a nyakamba,
Ígyis-úgyis ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak, babám, vele.


Hej Dunáról fúj a szél

Hej, Dunáról fú a szél,
Szegény embert mindig ér, Dunáról fú a szél.
Ha Dunáról nem fújna,
Ilyen hideg sem volna, Dunáról fú a szél.

Hej, Jancsika, Jancsika,
Miért nem nőttél nagyobbra? Dunáról fú a szél.
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona, Dunáról fú a szél.


Kis kút, kerekes kút

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban,
De szép, barna kislány van a szomszédunkban.
Csalfa szemeimet rá sem merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Ennek a szép, barna lánynak dombon van a háza,
Sudár jegenyefa van az udvarába'.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép, barna lánynak és leszek a párja.


Megismerni a kanászt

Megismerni a kanászt cifra járásáról,
Elöl fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjjáról.

Hej !
Élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

Megszökött az anyakoca kilenc malacával,
utána ment a kanász minden családjával.

Hücs-ki disznó a berekből, csak a füle látszik,
Árok partján a kanász babájával játszik.

Itthon van-e a kanász, vagy a felesége?
Nem kell nekem a kanász, csak a felesége.