Mit olvastam a minap...
Na de ilyet! Egy építési vállalkozó gyermekeivel történt...
"Egy ismerősöm – folytatta a fejvadász – aki egy építési vállalkozó, nemrég vett két lányának egy-egy lakást.
Ki ne lenne büszke erre, ha gyermekeit úgy indíthatná el a nagybetűs életbe, hogy azok saját lakással rendelkeznek! Azonban amikor ezt egy holland származású, hazánkban élő üzletember meghallotta, elcsodálkozott és azt mondta az építési vállalkozónak. Na de ilyet!
- Szép, szép… A pénzköltés időzítése és helye azonban nem megfelelő.
- Miért? - kérdezte teljesen értetlenül az építési vállalkozó.
- Hát bizony ezt a pénzt, amit most költöttél el erre a két lakásra, jóval korábban kellett volna elköltened!
-Micsoda?? - kérdezte dühösen a vállalkozó.
- Figyelj! Ha ezt a pár millió forintot gyermekeid tanulásába fektetted volna, akkor nem lenne most arra gondod, hogy lakást vásárolj számukra - felelte a holland.
- Ezt hogy érted? - kérdezte érdeklődve a vállalkozó?
- Ha a tanulásukba fektetted volna a pénzed, akkor olyan iskolába járattad volna őket, amely egyben biztosíték arra, hogy az egyetem elvégzése után 2 évvel önállóan, a segítséged nélkül vesznek lakást magunknak. Na? És ez még nagyobb büszkeséggel tölthetne most el! Azt a pénzt nem jó időben és nem jóra költötted!
Megnyugtató lenne számodra is, ha egyetem után nem kellene még évekig finanszíroznod gyermekedet?
Ha nem sajnálsz "költeni" gyermekedre, akkor ne nyújtsd a kész megoldásokat tálcán számára! A legjobban teszed, ha azt a pénzt, amit rá szánsz, gyermeked tudásába fekteted. Ezzel olyan „muníciót” adsz neki, amely segítségével az életben bármikor képes lesz jól (nemcsak valahogy) boldogulni. NÉLKÜLED!
- Hát igen – fejezte be a történetét a fejvadász. Ezt a szemléletet és ilyen eredményt a gyermeknevelésben - nálunk Magyarországon - még csak kevés ember mondhatja magáénak.”
Visszafelé bandukolva a tárgyalásról elgondolkodtam. Eszembe jutottak azok az ellenérvek, amelyek most benned is megfogalmazódhatnak. "Na jó - gondolhatod - az egy más ország. Nekik könnyebb. Ők gazdagabbak és több lehetőségük van. De nekünk? ..."
Aztán eszembe jutottak a főiskolát végzett jelöltek,
akik nemrég jártak nálunk, és a próbamunka során ha egy kicsit bonyolultabb feladatot kaptak, már összezavarodtak és hibát hibára halmoztak.
Ők is azok közé tartoztak, akik már hosszú ideje keresnek állást, de úgy kerültek ki az iskolából, hogy nem rendelkeznek azzal a tudással, amely szükséges ahhoz, hogy olyan állást találjanak maguknak, amit aztán meg is tudnak tartani.
Ha belegondolsz, hogy
a gyerekek tanulási képességének 50%-a az életük első négy évében alakul ki, akkor ez azt jelenti egyben, hogy te - mint szülő - a világ legfontosabb oktatója vagy.
Kulcskérdés - honnan várhatjuk a segítséget?
A válasz egyszerű. Magunktól.
Megkérdezhetem?
Ha lenne 100 millió forintod, mire költenéd? Egy szép házra? A legújabb típusú Mercedes autóra, úszómedencére vagy ... Mire?
És végül egy játékos ötlet - Életed térképe
Egy napon, amikor mindenki unja magát, kérd meg gyermekedet, (de előtte próbáld ki magadon), hogy rajzolja meg az élete térképét.
Egy olyan térképet, amelyen földrajzi ismertetőjegyek képviselik a jelentősebb fordulópontokat, a boldogság forrásait, az érdeklődési területeket és így tovább. Kérdezd meg tőle, hogy melyik lenne a legmagasabb hegycsúcs az élete térképén, és hogy vajon egynél több ország lenne-e rajta. Hogy hívnák az óceánokat? Hol lenne az iskola? Hol a családja? Milyen lenne a nyári vakációja, ha lerajzolná a térképre?
Úgy vélem, hogy életetek térképének megrajzolása jó módszer arra, hogy elgondolkozz. Milyen értékeket is adtál át eddig gyermekednek?
Csodasuli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése